Amanda

Az egyik pillanatban még nyüzsgő Párizs hirtelen kihalt lesz, állig felfegyverzett rendőri különítmények cirkálnak benne, amikor Amandát (Isaure Multrier) reggel sétálni hívja a nagybátyja, David (Vincent Lacoste). Talán a szabad ég alatt kevéssé gyötrő elmondania a kislánynak, hogy édes­anyját előző este terroristák agyonlőtték a parkban, ahol piknikezett a barátaival. David is elment, de késett, és már csak a holtak és sérültek kétségbeejtő látványa fogadta. A kamera nem közelít a sebesültekre, és akkor is „elfordul”, amikor David rátalál halott nővérére, akivel gyerekkori egymásrautaltságuk nyomán felnőttként is szoros volt a kapcsolatuk. A teniszreménységnek indult David alkalmi munkákból él, a nővére egyedül nevelte a kislányát, Amandát, akire gyerekotthon vár, ha a nagybátyja nem vállalja a gyámságát. A 24 éves David nem érzi magát késznek arra, hogy egy hétéves gyereket felneveljen, és ő is gyászol, akárcsak a kislány. Végül egymásra szorulnak a tragédia feldolgozásában. A testvérpár gyerekkorában kezdődő és a terrortámadással tragédiába fordult családi dráma nem csalta az érzelgősség csapdájába Mikhaël Hers rendezőt. A tokiói filmfesztiválon nagydíjat nyert alkotás azon a ponton sem válik szentimentálissá, amikor a terrortámadás miatt David nyiladozó szerelmi kapcsolata is veszélybe kerül. Mégis megrázó a történet, amely életszerűen, a francia szerzői filmek hangulatához híven mutatja be a köznapi emberek életét követelő lövöldözés utóhatását az áldozatok környezetére.