Társadalmi érdek is szól a börtönök élhetővé tétele mellett, hisz az elítéltek többsége visszatér közénk – mondja Solt Ágnes kriminológus.
Solt Ágnes. Elvadító börtönök
Reviczky Zsolt
Erről szól még a cikk:
SOLT ÁGNES KRIMINOLÓGUS
BÖRTÖNVISZONYOKRÓL, FRUSZTRÁCIÓRÓL
Alulnézetből
Magának nincsenek jogai – Bandur János emlékei szerint ezt hallotta meg először, amikor becsukódott mögötte a székesfehérvári börtön vasajtaja. Száz napot töltött ott előzetes letartóztatásban – mint utóbb kiderült, ártatlanul – egy olyan cellában, ahol 18-an zsúfolódtak össze. A zárkában egyetlen vécét használtak, akkor is, ha valaki éppen evett. Tapasztalatairól Bandur a Magyar Helsinki Bizottság által szervezett, Tényleg luxusviszonyok vannak a magyar börtönökben? címmel rendezett vitaesten mesélt. Mint elmondta, nyáron 40-45 fok volt a cellában, ám a kicsi szellőzőt sem lehetett kinyitni. A magyar börtönök azóta sem változtak jelentősen, bár háromemeletes ágyak – amelyek miatt valakinek kétméteres magasságban kellett aludnia – már nincsenek. Van viszont továbbra is hőség, fagy, poloskák az ágyban. „A fogdahelyiségekben a vécé többnyire csak egy betontömb, amit ürülék és más testváladék borított. A csaptelepek alatt jellemzően nincs mosdókagyló, a lefolyó vizet általában a vécékagylóba vezették bele. Így a rabok a kézmosást, fogmosást is az ürülékes vécékagyló felett végzik” – mindezt Tökölön látta az ombudsman néhány éve, de ma sem példátlan.