Üvegfalatavágóhídnak

Fel kell szólalnunk a tévhit ellen, hogy egy nemzet, egy rassz, egy nem, egy faj büntetlenül jogot formálhat mások dominálására, kihasználására. A világegyetem központjának hisszük magunkat. Mesterségesen megtermékenyíthetünk teheneket, ellopjuk a borjaikat, pedig gyötrelmes sírásukhoz nem fér kétség. Majd a borjúnak szánt tejet a kávénkba öntjük. Képesek vagyunk olyan változást kidolgozni és elindítani, amely minden érző lénynek és a természetnek is előnyös. (Az Oscar-gálán elmondott beszéd kivonata.)

Erdős László, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa 2015-ben írt tanulmányt a vegán és húsevő életmód etikai vonzatáról.

¬ Hogyan jutott el az elhatározáshoz, hogy átáll a vegán életmódra?

Pár, állattartásról szóló könyv adott lendületet. Nem az állatok szenvedésének érzelmi dimenziója fogott meg, hanem a szerzők logikailag kifogástalan érvelése. Peter Singer azt mondja, hogy az erkölcsös cselekedet az, ami több boldogságot teremt, mint amennyi szenvedést okoz, és a mérlegelésnél mindenkire figyelemmel kell lenni, aki képes boldogságot vagy szenvedést érezni. Nem lehet senkinek a szempontjait önkényesen a másik elé helyezni. Ezt a gondolatmenetet követve a húsfogyasztás némi örömöt okoz az étkezés során az embernek, és eltartja az állattenyésztéssel foglalkozó családokat, viszont legalább évi 150 milliárd állat szenvedését és halálát okozza. Összesítésben erkölcstelen.

¬ A hússal együtt a tej- és tojásfogyasztás is?

Singer kritériumai szerint a tojás előállítható lenne erkölcsösen. Ha beérnénk annyival, amennyit a kapirgálós tyúk adni képes. A valóságban azonban a világra jövő szárnyasok fele, a hímek feleslegesek, amelyeket a kikelés után megsemmisítenek. Elgázosítják, ledarálják, zsákba dobják, míg a tömegük miatt meg nem fulladnak.

¬ Csak eljutottunk az érzelmekig!

Akkor térjünk át arra, ahogyan Tom Regan érvel. Ő abból a tényből indul ki, hogy az élőlények egy körének önálló, belső értéket tulajdonítunk. Ha vízszerelőt hívunk, nem képzeljük azt, hogy az ő életének egyetlen értelme, hogy a csapot megszerelje. Az emberi értéke független attól, boldogul-e a problémával, amihez hívták. Ez persze evidens, de Regan azt is felsorolja, milyen kritériumok alapján mondjuk ezt az emberekről. Márpedig ezeknek a tulajdonságoknak egy részét az állatokban is felfedezhetjük. Így aztán az ő létezésüknek sem lehet a célja, hogy nekünk húst adjanak. Joguk van az élethez és szabadsághoz, amit csak rendkívüli helyzetekben sérthetünk meg. Épp ahogy az életünkre törő emberrel szemben is jogunk van az önvédelemre.

¬ A delfinek kapcsán a legtöbb ember elfogadja, hogy önálló értékük van, és azokat ne produkáltassák akváriumban. A haszonállatoknak rossz a marketingjük?

Az ember többet gondol azokról az állatokról, amelyeket önmagához hasonlónak érez. Közben a sertéssel nem törődik, holott kifejezetten intelligens fajról van szó. Az empátia nem követel tőlünk különösebb áldozatokat a delfin esetében, legfeljebb majd bizonyos állatkerteket elkerülünk. A sertés esetében viszont a fogyasztási szokásainkat kéne megváltoztatnunk. Kínos gondolat ez sokaknak.

¬ De nem felsőbbrendűségből, hanem kényelemből fakad.

Igen, aki belátja, hogy az állatkínzással gond van, az igyekszik elzárni magát a valóságtól. De sokan vannak, akik a delfinek kapcsán is azt mondják, hogy felettük kényünkre-kedvünkre rendelkezhetünk. Hogy nincsen semmilyen erkölcsi vonatkozása annak, ahogyan az állatokkal bánunk.

¬ Az ipari állattartás lehet kegyetlen, de valahogy az ökológusokat, újságírókat és egyéb városlakókat is el kell látni élelmiszerekkel.

Tisztázzuk: tejre például nincs szüksége az embernek. Nincs egyetlen állat, amely felnőttkorában tejet fogyasztana, főleg egy másik állattól. Az ember sem fogyasztott tejet létezésének döntő részében. Mi itthon rizs-, szója- vagy zabtejet iszunk, ami tökéletesen kiváltja az állati eredetűt. Ha azt kérdi, hogy az embernek szüksége van-e más állati termékekre, például tojásra vagy húsra, akkor a válasz valószínűleg arra is az, hogy nincs. De olyan mennyiségben, amelyben ma fogyasztja ezeket, biztosan nincs. Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok étrendjének két százaléka állati eredetű, a gorillák pedig gyakorlatilag vegák.

¬ Az állatoknak évezredek óta helyük van az ember mellett. A háztáji nem jelent megoldást az erkölcsi dilemmákra?

A kérdés az, mennyivel megyünk vissza az időben. Száz éve még a disznók kijárhattak akár az erdőszélre is, hogy maguknak keressenek makkot. Amióta megjelentek a kert végében a betonólak, azóta megfordulni is alig tud bennük az állat. A disznótor kifejezés arra emlékeztet, hogy valaha a levágott állatot tisztelték, és ezt kifejezték azzal, hogy minden részét feldolgozták. De mielőtt romantizálnánk a dolgot, éppígy lehet, hogy egy disznót rossz körülmények között tartanak az udvar végében, moslékkal etetik, és a disznótor annak az ünnepévé válik, hogy az ember uralkodik az állat felett. Pedig Darwin óta tudjuk, hogy mi is állatok vagyunk. És nem kell hozzáfűzni, hogy „de”. Nincs itt semmi de.

¬ Az sem mentő körülmény, hogy ezek szerint ösztönlények lennénk?

De erkölcsi lények is. Nem mentegethetjük magunkat azzal, hogy az állatok nem ismernek morált. Zárójelben megjegyzem: ez így sommásan nem is igaz. És azt sem ismételgethetjük, hogy az evolúció kíméletlen harc. Mert ezzel az érveléssel pillanatok alatt a csecsemőgyilkosságnál és a kannibalizmusnál járunk, ami az állatvilágban szintén előfordul. Erre a dilemmára nincs könnyű megoldás.