¬ Az 1930. XI. törvénycikk indoklása:
„A nemzetben egyetemes erővel nyilvánult meg az az óhajtás, hogy Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós úr megválasztásának tizedik évfordulója a nemzet hálája jeléül maradandó módon megörökíttessék.” (Életbe léptetve március 1-jén)
¬ Berzeviczy Albert, az MTA elnöke:
„Nagyobb díszt, mint azt, hogy érdemeit törvénybe iktatjuk, nem adhatunk neki.” (Felsőházi felszólalás)
¬ gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter:
„Férfias alakja, gondolkodása és érzésvilága csodálatosan egyesíti azt, amit mi az igaz magyar valódi jellemvonásainak tartunk.” (A mi kormányzónk. A Budapesti Hírlap vezércikke)
¬ vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre, (éppen) párton- és parlamenten kívüli politikus
„Nemzetünk sorsát velünk együtt viseli, magas hivatását az igazi magyar katona s a vérbeli magyar nagyúr istenadta méltóságával teljesíti.” (Tíz esztendő. Az Előörs című hetilap vezércikke)
¬ vitéz jákfai Gömbös Gyula tábornok, honvédelmi miniszter:
„Ha időnk volna a megálláshoz, visszanézhetnénk, hogy lássuk, milyen nagy volt ez az út… De ne álljunk meg. Ne nézzünk vissza. Szegezzük csak szemünket őreá és menjünk utána, utána… előre!” (Horthy Miklós. A Kis Ujság vezércikke)
¬ Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere:
„Amikor Horthy Miklós kormányzó lett, nem rendelkezett Hunyadi hódító seregével (…) nem állt mellette Kossuth erős, öntudatos nemzete. IV. Béla király emléke támad fel előttünk, aki a tatárjárás országpusztító vihara után újjáteremtette Magyarországot.” (Az Újvárosházán mondott ünnep beszéd)
¬ Herczeg Ferenc, író:
„Akik őt ma is gyűlölik, azok a magyarság csökönyös ellenségei, még ha véletlenül magyar nevet viselnek is; az ő ellenszenvük nem Horthy személyének, hanem a nemzetnek szól, amelynek lassú, de fokozatos emelkedése megzavarja köreiket.” (Tíz esztendő. Az Új Idők című hetilap vezércikke)
