Eszmélet

Kémek, elhárítók, évtizedekkel korábban ide vagy oda beépített szovjet és angol ügynökök nyüzsögnek a bársonyos forradalom előtti és utáni Prága utcáin, a szocialistán kopott vagy éppen kommunista luxusízléstelenséggel zsúfolt lakásokban, hivatali szobákban. Akit csak lehet, becsapnak, megvezetnek, ki- és felhasználnak, áldozataikat (és egymást is) körbezsarolják. Utolsó vérig – likvidálásig – birkóznak egymással a hatalomért, a befolyásért vagy „csak” a túlélésért. A nagy- és kispolitika csehszlovák (s talán kelet-európai) szürke zónájába világít be a múlt évben leforgatott és az HBO csatornáján látható cseh filmsorozat, amely eredetileg az Eszméletlen címet kapta. A hat rész rendezésén két profi, Ivan Zachariás és Ondrej Gabriel úgy osztozott, hogy a nézőnek a váltás(ok) fel sem tűntek, minthogy egységes stílusban, egyformán izgalmasan, no meg kiszámíthatatlanul fordulatosan tálalták a történetet, attól kezdődően, hogy egy 1968-as csehszlovák emigráns házaspár – immár brit állampolgárként –, ha szorongva is, de két évtized múltán hazalátogat. Szakmai zsargonban: ez a film az utolsó kockáig meg van csinálva. Olyannyira, hogy még a hihetetlent is hitelesíti. A  főszereplőnő – a hótszerelmes és megélt tapasztalatai (egykori szökésük golyózáporban, majd visszatérésük utáni elgázolásuk) ellenére végletesen naiv hegedűművészt alakító – Tatiana Pauhofová még azt is el tudja hitetni, hogy a férje utáni magánnyomozásakor simán bejut abba a szovjet laktanyába, ahol – merő véletlen – a prágai KGB rezidenciája is székel. A többi szereplő viszont meghökkentő realizmussal mutatja meg az álarccal (nemritkán álarcokkal) takart alakokat és a létező csehszlovák szocializmust a maga pőreségükben. A politikai-társadalmi-titkos­szolgálati krimik kedvelőinek kihagyhatatlan. A többieknek „csak” ajánlott.