Korona,csúsztatás
Hogy egy járvány ürügyén mennyi disznóságot lehet elkövetni, azt 60 éve, Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye megjelenése óta tudjuk. Anélkül, hogy bagatellizálni akarnánk a koronavírus-járvány jelentőségét – ellenkezőleg: a szokásosnál is nagyobb címlap-összeállításunknak épp az volt a célja, hogy minden felmerülő kérdésre választ keressünk –, az áthallás nem véletlen. A bubópestises megbetegedésre hivatkozva karantén alá vont, mindenféle rendű és rangú szélhámossal zsúfolt hotelben a banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyt a harc. A magyar kormány szintén a figyelemelterelés eszközeként használja a bajt: lapzártánk idején a vírus még nincs Magyarországon – vagy nem tudunk róla –, ám fertőzni már fertőz. A kormánypropagandából más sem ömlik, mint a sorosozás és a migránsozás. A laposföld-hívők talán el is hiszik, hogy a magyarázat és a védekezés ennyire egyszerű. Esetleg ott csúszhat hiba a kormányzati számításba, ha a menekülteket életükben nem látott hivatásos rettegők a – ne adj’ isten – szomszédságukban felbukkanó megbetegedés nyomán elkezdenek jobban hinni a saját szemüknek, mint a hivatalos nyilatkozatoknak. Persze talán jobb is így, mert még könnyen úgy járhatunk, mint Rejtő regényében, ahol az illetékesek megnyugtató szavára azonnal kitört a pánik.
