A Nyugat császára
Van egy sáros, füstös falu Írországban, annyira a nyugati végen, ha a lakói egyetlen óvatlan lépést tennének, mindent elnyelő fekete gödörbe zuhannának. Szerencsére a kocsma a legerősebb mágnes, így számukra ez a végső nyugvóhely. Büdös van és füst, ordenáré férfiak és közönséges nők, nem is olyan rossz itt. Egy nap azonban furcsa idegen érkezik, majd belekezd egy olyan mesébe, amit mindenki szájtátva hallgat. Christy azt állítja, ásóval két egyforma darabba hasította gonosz apja koponyáját. A messziről jött ember egészen addig biztos lehet a kényeztetésben, míg megjelenik egy másik messziről jött ember, maga az élő cáfolat. Nehéz ellenállni, ha valakinek azt tanácsolja Keats, a nagy költő, hagyja a bohém Párizst, inkább menjen haza tanulmányozni népe folklórját. Az ifjú John Millington Synge sem tudott: hazatért, és hátralévő élete egy évtizede alatt megírta életművét, köztük a leghíresebbet, az azóta is színen lévőt. A nyugati világ playboya olyan jól sikerült, hogy nála időtállóbban csak Hugh Hefner népszerűsítette a playboy szót. Synge komédiájában szó sincs varázserejű potenciával bíró férfiakról, nyuszikról, darázsderekakról, csillogásról, ellenben kétségkívül rengeteg benne a disznólkodás, a közönségesség: azért, mert Keats azt is mondta a szerzőnek, ne hazudozzon, ne szépelegjen, pontosan azt írja meg, amit lát. A bemutatása idején a Trinity College parkjához szokott úri közönség botrányától övezett szabadszájú komédia magyarországi karrierje során futott A Nyugat hőse, majd A nyugati világ bajnoka címmel, mígnem legújabban, Hamvai Kornél fordításában, A Nyugat császára lett. Ez a változat mind közül a legjobban illusztrálja a Rudolf Péter rendezte előadás főszereplőjének (ifj. Vidnyánszky Attila) státusát, a felfordulást egyre jobban élvező kocsma népe (Hegedűs D. Géza, Gyöngyösi Zoltán, Waskovics Andrea) viszonyát hozzá, a bármilyen közösséget felzavarni képes dicsőség mulandóságát.
