Havasi Zoltán

Portré

2020. március 5.

Reviczky Zsolt

Havasi Zoltán

a Budapest Bike Maffia alapítója

„Csináltam már annyi marhaságot az életemben, hogy simán belefért a váltás” – mondja a hajléktalanokat segítő Budapest Bike Maffia 44 éves alapítója. A kőbányai lakótelepen, szerető családban nőtt fel – szociális érzékenyégét is onnan hozta. lázadó punkként az estéket az ikonikus Fekete Lyukban töltötte. Rokkantnyugdíjas édesapja rá hagyta a pályaválasztást, de az egészségügyben titkárnőként dolgozó édesanyja szerette volna, ha ápoló lesz. Ezért az egészségügyi szakközépiskolát is kipróbálta, de hat hónapnál nem bírta tovább. „Az egész évfolyamon másodmagammal voltam fiú.” Végül a gimnáziumi érettségi után követte a nővérét, és az Autizmus Alapítványnál dolgozott, ami „sokat adott ahhoz, amit most csinálok”. Mégis más irányt vett a pályája. „Olyan helyet kerestem, ahol jó a csapat, és rengeteg számítógép van” – így keveredett bele a nyomdai előkészítésbe. Levilágítóstúdióban dolgozott, majd weblapokat, arculatokat tervezett, és reklámokat csinált. Egy Madách téri kocsmában kezdett el hajléktalanokkal beszélgetni. „Két év tehetetlen düh és frusztráció után rájöttem, hogy valamit azért én is tudnék csinálni.” A Budapest Bike Maffiát 2011-ben alapította. Az utcán élőknek biciklin kiszállított rendszeres ételadományaikon túl az akcióik a szemléletváltást is szolgálják. Ételmentő programjuk a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet, kiskertprogramjuk a hajlék nélkül élők önellátását segíti.

Bár eddigi élete felét a XI. kerületben töltötte, most a Józsefvárosban, egy garzonban él grafikus barátnőjével és Lajossal, a lánymacskával. A szabadidő fogalmát nem tudja magára nézve értelmezni, mert fejben 24 órát dolgozik. A közelmúltban beszállt a Deley nevű, pszichedelikus rockot játszó zenekarba, ahol ő felel a „vizuálért”.

¬ Megszállott biciklisként hogyhogy gyalog érkezett erre a beszélgetésre?

Eddig tényleg mindig és mindenhova biciklivel jártam, de ezen a télen valamiért elkényelmesedtem. De elkezdtem edzőterembe járni, olyan rosszul éltem meg azt, amikor a főpolgármestertől átvettem a Városháza jelképes kulcsát. Ott álltam a magam 174 centijével, ingben és pocakosan a 195 centis, snájdig öltönyös Karácsony Gergely és Kerpel-Fronius Gábor mellett. Úgy éreztem magam, mint egy hobbit.