Vér,verejték,könnygáz

„A Nyugat-Balkánon nem nőtt a migrációs nyomás, és a Földközi-tenger középső és nyugati területein sincs rendkívüli helyzet, a görög–török határszakaszon azonban szükség van a segítségünkre” – mondta a HVG kérdésére Chris Borowski, az Európai Unió határvédelmi szervezetének szóvivője. A már most is Görögországban szolgáló ötszáz fős Frontex-kontingens hamarosan újabb száz taggal bővül. A szervezet két hajóval tizenháromra emeli a flottája méretét, további helikopterrel és repülővel segíti a görög határőrök munkáját, valamint hárommal megemeli a hőkamerás járőrautók számát is.

„Fel kell készülnünk minden lehetőségre” – mondja Borowski, bár a Frontex emberei úgy érzékelik, mintha a március eleji forró napok után valamelyest enyhült volna a nyomás a görög határon. Az Alarmphone civil szervezet munkatársa, Maurice Stierl tapasztalatai szerint is változás állt be az Égei-tenger térségében. Erdogan február 28-ai határnyitását követően nemcsak szárazföldön indultak el az uniós határ felé a menekültek, de hajókkal is célba vették a görög szigeteket. Stierl szervezete azzal segít a hajótörötteknek, hogy egy segélyvonalon fogadja a vészhívásokat, és a bajba jutottakat összeköti a parti őrséggel, ha pedig az nem érhető el, a mentésre alkalmas legközelebbi hajókkal. Március első hetében húsz hajó indulásáról értesültek, de a görög partokig csak három jutott el.

Az Égei-tengeren nincsenek civil mentők, ha valaki bajba kerül, csak a parti őrségre vagy a Frontex hajóira számíthat. A görögök célja Stierl információi szerint leginkább a hajók visszafordítása török vizekre. Vannak azonban olyan bárkák is, amelyeken maszkos fegyveresek szolgálnak. Ha ezek elkapnak egy migránshajót, elveszik a motorját, és kötéllel Anatólia felé vontatják. „Legalább halálos áldozat ritkán van, ahhoz kicsi a táv a két ország között, és térerő is mindig van, hogy segítséget lehessen hívni” – mondja Stierl.

Lényegesen rosszabb a helyzet a líbiai partoknál. A táv nagyobb, messzebb a segítség, és az európaiak kiszervezték a határvédelmet az afrikai ország hadurainak. Stierlék tapasztalata szerint valóságos iparág épült a migrációra Líbiában. A parti őrség profitál a bőkezű uniós támogatásokból és modern eszközparkból, a munkáját azonban rendkívül erőszakosan végzi, sok esetben rá is lő a menekültek bárkáira, majd emberkereskedők kezébe adja a foglyokat. A szerencsétlenek koncentrációs táborokat idéző komplexumokba kerülnek, írja az ottani körülményekről a német külügyminisztérium belső jelentése is. A fogvatartók váltságdíjat követelnek a családoktól, és közben biztosítják az Olaszországba induló hajók utánpótlását is. A biznisz addig működik, amíg elég menekültet tartanak fel az európai támogatásokért cserébe, viszont eleget át is engednek, hogy Európa el ne felejtsen félni.

A menekültek áradatát csak az unión kívüli országok tudják hatékonyan megfékezni – vallja Stierl. Nem változott jelentősen az Itáliába érkező migránsok száma Matteo Salvini kormányba kerülésével, ahogy belügyminiszteri posztjának elvesztése után sem. A kérdés nem az, hogy az európaiak hány hajót tudnak visszafordítani vagy hagynak elsüllyedni, hanem hogy a török, líbiai vagy marokkói hatóságok megakadályozzák-e a bárkák elindulását. Amíg nem, addig folytatódik a húzd meg, ereszd meg játék. Az érintett partnerországoknak ugyanis nem érdekük a probléma felszámolása, mert az számukra pénzt, jogállami bűneikre pedig feloldozást hoz. A görög–török konfliktusnak is van kölcsönösen megrendezett része Stierl szerint. Mindkét oldal politikai vezetése profitál ugyanis a keménykedésből, amit szavazatokra válthat majd.

Az Alarmphone szervezet azzal számol: ahogy megjön a jó idő, a mediterrán térségben Gibraltártól a Dardanellákig újra elindulnak a hajók. Az adatok azt mutatják, az sem számít, vannak-e a közelben civil mentők, vagy a hatóságok kreatív trükkjei távol tartják azokat a halálzónától. Az illetékesek nem akarnak tanúkat – magyarázza a civilekkel szembeni szigort Stierl. Nehezen lepődik már meg a gyűlölködő üzeneteken, de az még őt is sokkolta, hogy Leszboszon a rendőrök átengedték a terepet fasiszta csoportok tombolásának. „A pogrom határán volt, ami a szigeten történt” – mondja. ¬ gergely márton

Orbán Viktor nem menő Görögországban, az eszközei viszont azok – értékeli az elmúlt hónapok változását Káki Báli. Az Avgi napilap főszerkesztője, Alexisz Ciprasz volt kormányfő tanácsadója mesél az elmúlt hetek eseményeiről.

Egy pillanat műve volt a görög politika orbanizálódása. A tavaly nyári parlamenti választás kampányában a konzervatív pártok már menekültellenes retorikával nyertek. Az igazi problémát viszont az okozta, hogy nem tudták betartani ígéretüket, miközben a török hatóságok újabb 25 ezer embert engedtek rá a görög szigetekre. Az új jobboldali kormány a leszboszi táborokból elvileg szárazföldi befogadóállomásokra akarta áthelyezni az embereket, ám az érintett polgármesterek keresztbe feküdtek a terveknek. Mória háromezer fősre méretezett tábora 19 ezresre duzzadt. Elképesztő körülmények között élnek az emberek, a hatóságok pedig az evakuálás helyett még szigorúbban őrzik a táborokat, amelyek lényegében börtönként szolgálnak. A helyzet agressziót vált ki a menekültekből és a leszboszi polgárokból egyaránt.

¬ Az elmúlt napokban menekültekre, civil szervezetek önkénteseire és újságírókra is vadásztak a szigeten.

Valaha anarchisták jöttek lógni Görögországba, most valóságos náciturizmust tapasztalunk. Német és osztrák bőrfejűek csatlakoznak a görög radikálisokhoz, és folytatnak hajtóvadászatot ellenségeikre.

¬ Az erőszak foka példátlan, de a görög kormány menekültellenes intézkedései nem azok.

Valóban, ezeket Orbán Viktor már mind kipróbálta. És minden közvélemény-kutatási adat szerint pillanatnyilag népszerűek is az intézkedések. Athén egy hónapra felfüggesztette a menedékkérelmek befogadását, és csökkentette az országban rekedt embereknek folyósított segély mértékét. Holott a pénzt az Európai Unió adja, és az apanázs legfontosabb célja, hogy megakadályozza az érintettek kriminalizálódását. Semmi értelme csökkenteni, ehhez képest még Brüsszelben is tapsolnak.

¬ Kiriakosz Micotakisz kormányfő az Európai Néppárton belül Orbán-kritikusnak számít. Mégis őt másolják?

Azt nem hangoztatják, kinek a politikáját követik. Orbán ugyanis nem menő Görögországban, csak a menekültellenesség az. De az emberek dühét leginkább a török vezetés manőverei váltják ki. A két ország között soha nem történt meg a kiegyezés, és állandóan újabb konfliktusok rakódnak a korábbiakra. Az évroszi határátkelőhöz terelt menekültekkel telt be a pohár, jelenleg háborús klímát érzek a két ország között.

¬ Az EU vagy a NATO nem tudna közvetíteni a felek közt?

A görögök úgy érzik, ez a két intézmény az ősellenség Törökország oldalára állt. Az biztos, hogy az unió a menekültkérdésben egyedül hagyott minket, semmi konkrét segítséget nem kapunk, hiába repült el a határ mentén a komplett brüsszeli vezetés a minap. Persze értem én Erdogan szempontjait is. Nemrég jártam a török oldalon. Hatalmas az elégedetlenség, mindenhol érződik a gazdasági válság hatása. A török államfőnek segítségre van szüksége: sok pénzre, méghozzá azonnal.

¬ Ha Erdogan célt ér, az Görögországban is megnyugvást hozhat hosszabb távon.

Szerintem inkább a koronavírus hozhat pillanatnyi szünetet. A görögök nem képesek egyszerre két dologra figyelni, és most a járvány minden mást megelőz. A probléma az, hogy az ország gazdasága továbbra is harmatgyenge. Az athéni tőzsde ezekben a napokban nagyobbat esett, mint a milánói. Ha a vírus elhúzódik, a Görögország számára életfontosságú turizmusra és óceánhajózásra keresztet lehet vetni. Attól mentsen meg az Isten, hogy aztán még a menekültek között is felüsse a fejét a járvány!

¬ Lehet még ellenségesebb a görög lakosság az idegenekkel szemben?

Mi ugyanakkora barmok vagyunk, mint más népek is. A probléma inkább az, hogy most a gyűlölködők találták meg a hangjukat, miközben a befogadók csendben maradnak. Hirtelen elfogadhatóvá vált, hogy valaki kimondja: nem baj, ha gyerekek fulladnak a tengerbe. Mihamarabb meg kell állítani őket, mert érezhető, ahogy a politika elmozdul az ő kiszolgálásuk felé. A kormány egyelőre jobboldali, de nem radikális. Attól félek, a hullám könnyen a szélsőségesek felé sodorhatja őket. ¬ gergely márton