Összefonódás
Újabb határokat számolt fel az állam és az egyházak szétválasztásának gyakorlatában az Orbán-kormány.

Trón és oltár

Közöshullámhosszon
A rendszerváltás utáni évek egyik szimbolikus beruházása volt a piliscsabai egyetemváros építése a Pázmány Péter Katolikus Egyetem számára. A campus azonban soha nem vált azzá, amivé tervezték: a fővárosból ingázó tanároknak, diákoknak túl messze volt, megálmodója, Makovecz Imre pedig összerúgta a port az akkor még egyetemi rektor Erdő Péterrel. Az egyetem már évek óta próbálkozott a fővárosba költözéssel. A bölcsészek lassan-lassan elfoglalták a piarista rend által elhagyott régi, Mikszáth Kálmán téri központot, de más tanszékek is szerettek volna bekerülni Budapestre. Ezért béreltek ingatlant a Tárogató úton, majd a Műegyetem egyik rakparti épületét is használatba vették. A végső megoldás azonban csak most jött el, az 1994-ben elfoglalt, Makovecz épületeivel beépített egykori szovjet laktanya a kormány múlt heti javaslata szerint ingyen az állam tulajdonába kerül. Vagyis az állam kétszer fizet, hiszen a campus jelentős részét szintén költségvetési támogatásból húzták fel. A piliscsabai ingatlanért cserébe ugyanis a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ingyen a tulajdonába kapja „a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő”, műemléki védelem alatt álló építmények közül a belvárosi Pollack Mihály téri Esterházy- és Károlyi-palotát. Ezzel eldőlt, hogy egy másik szimbolikus épületegyüttes, a Magyar Rádió egykori székháza alkotja majd a Pázmány új campusát. Az ingatlanra korábban több pályázó is volt. Szőcs Géza oda tervezte az Országos Széchényi Könyvtárat, majd arról volt szó, hogy a színművészeti egyetemé lesz, egy kormányhatározat pedig a Nemzeti Múzeumnak ígérte a palotákat.