Börcsök Enikő

Portré

2020. március 12.

Reviczky Zsolt

Börcsök Enikő

színésznő

„Bárhová kerültem, mindenütt központi figura akartam lenni. Gyerekkoromtól kezdve magam köré gyűjtöttem az embereket” – meséli magáról a mezőtúri születésű, 52 éves színésznő, aki már kislányként tudta, hogy a színi pálya felel meg szerteágazó érdeklődésének. „Az énekléstől a versmondásig, az atlétikától a zongorázásig mindent kipróbáltam.” Katonatiszt apjával, műszaki rajzoló, adminisztrátor anyjával és bátyjával tiszti lakótelepen élt. Édesanyját lomtalanításkor eltalálta egy katonai jelzőrakéta, és meghalt: „Nem találták meg a tettest, kaptunk egy papírt, hogy bűncselekmény áldozata lett.” Szentesen kezdte, Székesfehérváron fejezte be a gimnáziumot. Másodszorra vették fel a Színművészetire, Marton László osztályába. Az utolsó főiskolai vizsgáján nem vehetett részt, mert akkor derült ki autoimmun betegsége. „Szörnyű érzés volt, 22 évesen nem tudtam, hogyan tovább.” Babarczy László Kaposvárra szerződtette: „Mindent megtett a gyógyulásomért, Pécsre hordtak autóval kezelésekre.” Hároméves tagsága alatt főszerepeket játszott. 1994 óta a Vígszínház tagja. „Összenőttem a házzal, ez a második otthonom.” Kedvenc szerepei között a „Zsótér összest” tartja számon: az Iglicben, a Téli utazásban, a Prahban, a Mikvében. Több mint negyven filmje közül a Szabó Istvánnal, Gothár Péterrel, Szász Jánossal közös munkáit említi.

Két vesetranszplantációja okán hiteles nagykövete a Nemzeti Veseprogramnak, és kurátora a szervátültetett gyerekek rehabilitációját segítő Transzplantációs Alapítványnak. Festőművész párja, Tóth József is segíti az alapítvány munkáját. A pesti lakásukból a Becsvölgyén épített házukba menekülnek, ahol kulturális központot és fesztiválokat szerveznek. Hobbija a kertészkedés.

¬ Régi bútordarabnak szokta magát nevezni a Vígszínházban. Mi tartja ott több mint huszonöt éve?

A nagyszínpad varázsa, az onnan jövő energia, a kötődésem a kollégáimhoz. Vagyunk még páran az idősebb korosztályból, akik őrzik a régi Vígszínház szellemiségét. Mostanában öt-hat estéket játszom havonta. Ha nem kapok feladatokat, megtalálom a helyem máshol. Bár néha, amikor kisebb színpadon játszom, úgy érzem magam, mint krokodil a befőttesüvegben.