Törpévé zsugorodnak ezekben a hetekben azok a hatalmasságok, akik néhány év alatt több százmilliárd forintos vagyont tudtak felhalmozni: most ők is éppúgy rettegnek egy parányi organizmustól, mint bárki a Földön. És nem csak azért, mert a tőzsdén lenullázódtak. Nyilvánvaló, hogy segítséget nem tőlük lehet várni, hanem az ápolótól a betegágynál, a pénztárostól a boltban – aki akkor is ott ül, ha veszélyben van –, vagy a valóban okos vállalkozótól, aki a teljes összeomlás szélén is megtalálja a kiutat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy például egy munkára kényszerített ápolónő ne lenne tele aggodalommal. „Eddig is alárendeltem a családot a munkának – mondja egyikük a HVG-nek –, eddig is bármikor a rendelkezésükre álltam, most viszont érzem, hogy nem dönthetek magam, ráadásul azt sem tudom, mi van, ha kamionos férjem karanténba kerül. Elmehetek táppénzre? Vagy fizetés nélküli szabadságra kell mennem? Vagy vegyem ki a rendes szabadságom? Hiába kérdeztem, nem mondtak semmit” – teszi hozzá. Ráadásul a gyereket is otthon kell tartani. „Fogalmunk sincs, hogyan fogjuk megoldani. Annak ellenére, hogy azt mondták, ne hívjuk a nagyszülőt, valószínűleg kénytelenek leszünk őt megkérni.”
Kétségtelen azonban, hogy milliárdosok esetében is van példa társadalmi szolidaritásra. Csányi Sándor bankvezér és Varga Péter egészségügyi befektető felajánlották járványügyi központnak a budai hegyvidéken működő klinikájukat. Mint Varga mondta, 25 új lélegeztetőgépet vettek egy hazai kereskedőcégtől, és 150 ágyat adtak át az operatív törzsnek.
De mi történik azokkal, akik hónapról hónapra tengődnek? „Aki nyomorban él, annak minden egyes napért meg kell küzdenie. Minden reggel ki találnia, hogyan legyen meleg, és mi legyen a kaja” – fogalmazza meg sokak dilemmáját egy szociális munkás. Neki soha nem voltak készletei, az ő helyzete igazából nem változik most sem. A terepen dolgozók egyébként egyetértenek abban, hogy a vidékiek józanabbak, és a túlélésben is tapasztaltabbak.
Fokozott terhelés alatt állnak a katonák és a rendőrök is, de a HVG által megszólaltatott egyenruhások katonás fegyelemmel fogadták az intézkedéseket. „A napi feladatokat, szolgálatokat csökkentett állománnyal kell teljesíteni, hogy mindig legyen pihent, egészséges katona, akit be lehet hívni” – mondja egyikük. Emellett van egy-két laktanya, ahol mindenkit „hadra fogtak”: nekik most két-három hétig bent kell lakniuk, hogy „ha gáz lenne, legyen kit mozgósítani”. „A vírus miatt ez kicsit komolyabb szituáció” – mondja egy vidéki rendőr. Telefonközelben kell lenniük, mert bármikor behívhatják őket. „A mindennapokban is vannak ilyen helyzetek, szóval nem kirívó, ami történik. Például ha egy kisgyerek eltűnik, akkor aki él és mozog, jön be” – érzékelteti a szokásos munkarendet. „Az egy jó kérdés, mi lesz akkor, ha valakiről kiderül egy kapitányságon, hogy fertőzött. Ez csak az én véleményem, de akkor nagy baj lenne, mert nincs ember” – fogalmaz.
Teljes viszont az összeomlás a turizmusban és a vendéglátásban.A szállodaipar rákfenéje a külsős foglalkoztatás, ami persze olcsóbbá és szervezhetőbbé teszi a munkát, ám így az alkalmazottak jelentős részét feketén vagy legfeljebb 4 órában foglalkoztatják. Ők táppénzre vagy szabadságra sem mehetnek, home office-ra sem lehet küldeni egy szobalányt. A konkurens cégek vezetői egymást hívogatják, hogy sírjanak egymás vállán – mondja egy szállodás a HVG-nek.Kényszerszabadságra mentek a vendéglátósok is, sokan már az előtt elbocsátásokról vagy bezárásról döntöttek, hogy a kormány limitálta a nyitvatartási időt. Házhoz szállításra állt át és bezárt a Michelin-csillagos Babel és Kiosk Budapest is. Igyekeznek a lehető legtöbb dolgozót bevonni a munkába, méghozzá pozíciótól független, egységes bérezéssel. „Ma Európában a házhoz szállítás a legbiztonságosabb megoldás. Amellett, hogy mindenki számára elérhetővé tesszük a napi meleg ételt, minimalizálhatjuk a bezárásból fakadó gazdasági károkat, és munkát adhatunk a csoportunkon belül dolgozó legtöbb embernek” – indokolja a lépést a tulajdonos, Hlatky-Schlichter Hubert. Akiket szabadságra kell küldeniük, azokat mikrohitellel készülnek támogatni.
Repülnek a pilóták is ezekben a napokban, csak nem az égen. Nagyobb légitársaságoknál van kollektív szerződés, az Austrian Airlines például felére csökkentette a ledolgozandó munkaidőt, a bér egy részét pedig átmenetileg az állam finanszírozza. A szerződéssel foglalkoztatott pilótáknak viszont nincs ilyen védelmük. Az egyik diszkontcégnél minden pilótát arra köteleztek, hogy egyéni vállalkozóként folytassa a pályafutását, bármennyire is nem passzolt ez bele az adótörvényekbe. A pilótáknak fenn kell tartaniuk a szakszolgálati engedélyük érvényességét, amihez repülniük kéne, különben 1500–2000 eurós pótvizsgát tehetnek.
De van, aki erre a helyzetre is talál megoldást. „Ha az emberek otthon maradnak, egy csomó dolgot tönkretesznek, így nem félek, hogy nem lesz munkám” – ismerteti saját stratégiáját egy Budapesten és környékén dolgozó ezermester, aki eddig főképpen airbnb-s és egyetemistáknak bérbe adott lakások karbantartásából élt. ¬
