Záródókörben

A modern olimpiai játékok 1896 óta íródó történetében eddig csak világháború miatt kellett az eseményt törölni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1912-es stockholmi döntése alapján az 1916-os házigazda Berlin lett volna, amely húsz évvel később pótolhatott. Az 1940-es nyári olimpia rendezőjének előbb Tokiót választották, amely a lehetőségről a japán–kínai háború 1937-es kitörése után lemondott. Az 1936-os szavazáskor a második helyen végzett Helsinki hiába ugrott be, a második világháború miatt nem tartották meg az eseményt. Ahogy az 1944-es olimpiát sem rendezték meg Londonban, amely abban az évben éppen a Harmadik Birodalom V2 rakétáinak célpontja volt. London 1948-ban, Helsinki 1952-ben, Tokió pedig 1964-ben volt házigazda.

A NOB a legutóbbi pénzügyi jelentése szerint csaknem kétmilliárd dolláros tartalékot halmozott fel, ami akkor is elég a költségei fedezetére a 2022-es pekingi téli olimpiáig, ha nincs bevétele. A testület azonban nem bíz semmit a véletlenre, s a könyveiből az is kiderül, hogy 14,4 millió dollárt fizetett ki biztosításra arra az esetre, ha elmaradna a 2016-os riói nyári olimpia, míg a 2018-as phjongcshangi téli játékokra szóló garancia díja 12,8 millió volt. Nem tudni, ha valóban halasztani vagy törölni kell a tokiói olimpiát, mekkora kártérítés illeti meg a NOB-ot, amely a rendezővel 2013-ban aláírt, 81 oldalas szerződésében fenntartja magának a jogot az esemény törlésére, egyebek mellett háború, polgári engedetlenség vagy bojkott esetére, de akkor is, ha úgy ítéli meg, hogy a résztvevők biztonságát súlyos veszély fenyegeti. A NOB a legutóbbi, 2013–2016-os olimpiai ciklusban 5,7 milliárd dolláros bevételt ért el, ennek 73 százaléka származott a közvetítési jogdíjakból, s 18 százaléka a szponzori pénzekből.