Lesz oltás és orvosság a Covid–19 ellen, de még várni kell egy keveset. A védekezésnek több módjával is folynak a kísérletek.
A vakcinán dolgozó virológus a leuveni egyetemi kutatólaborban. Kezében a jövőnk
afp / JOHN THYS
Voltgyomrukhozzá
Csen Vej kísérleti oltása. Hűségnyilatkozat
Hiába szépítenénk, ez emberkísérlet. Háttérben a sarló-kalapácsos kínai állampárti lobogóval, Csen Vej feltűrte terepszínű egyenruhája ujját, és március 3-án beadatta magának a kollégáival együtt kikísérletezett, még ki nem próbált oltást az új koronavírus ellen. Az 54 éves kutatónő nem akárki: a kínai néphadsereg kötelékében dolgozó, sikeres orvos és víruskutató. Néhány éve egy Ebola-oltás genetikai alapon történő kifejlesztésén dolgozott, korábban szerepet játszott a 2003-as SARS-járvány leküzdésében – bár akkori oltóanyaga végül alkalmatlannak bizonyult.
Hogy a tekintélyes kutató önfeláldozását siker koronázza-e, az hamarosan kiderül. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi századokban sok elődje is saját magán próbálta ki a találmányát. Így tett 1952-ben a gyermekbénulás elleni oltás megalkotója, az amerikai Jonas Salk is, aki annyira biztos volt a dolgában, hogy feleségének és három gyermekének is beadta a szert. Hasonló családi próbát tett a másik gyermekbénulás-vakcina kidolgozója, Albert Sabin a róla elnevezett cseppekkel. 1987-es példa, hogy Daniel Zagury francia immunológus önmagán próbálta ki az AIDS-vakcinát (pontosabban azt, hogy nincsenek-e mellékhatásai).
Az önfeláldozó kutatóorvosok mérlege kedvezőnek mondható. Allen Weisse amerikai doktor 2012-es tanulmánya az utóbbi két évszázad 465 orvosi önkísérletét gyűjtötte csokorba, köztük 140 olyat, amely veszélyes fertőző betegségekkel történt. Az ötödfélszáz esetből mindössze nyolc végződött a tudós halálával. Viszont 12 bátor kísérletező Nobel-díjat érdemelt (bár nem mindegyikük ezért), köztük a francia Charles Nicolle, aki a múlt század elején a tífusz elleni vakcina kipróbálásaként a betegséget terjesztő tetveket őrölte porrá és vette magához. Érdemeit nem kisebbíti, hogy a használható oltást végül nem ő, hanem Rudolf Weigl lengyel orvos alkotta meg.
A XIX. században az érzéstelenítést is többen magukon próbálták ki. Említést érdemel továbbá a szintén Nobel-díjas német Werner Forssmann, aki 1929-ben saját kezűleg önmagába vezette be az első szívkatétert. Az egyik legfrissebb példa pedig Barry Marshall, aki 2005-ben kapott Nobel-díjat. Ő Helicobacter pylori baktériumokat fogyasztott (utána antibiotikummal kigyógyította magát), így mutatta ki, hogy a gyomorfekélyt a mikrobák okozzák, nem pedig a stressz vagy a helytelen étkezés.
