Desmond Morris: Szürrealisták

Mintha a XX. század Giorgio Vasarija lenne, úgy csinál Desmond Morris, akit a művészettörténet szürrealista festőként, a tudományos közélet pedig nagy tekintélyű zoológusként tart számon. Legújabb könyvében ugyanis a közelről megismert szürrealista piktortársak életrajzát adja közre. „Kislexikonjába” a világfelforgató stílusirányzat 32, általa legfontosabbnak tekintett művésze került be, az alapító André Bretontól… (a listából való szemezgetéstől ezúttal eltekintenénk). A csalafinta Morris azonban nem „szócikkeket” írt, hanem portrékat rajzolt – betűkkel. Személyes élményeit, mások jó- és rosszindulatú pletykáit, közvélekedéseket, filozófiai következtetéseket és pszichológiai felismeréseket kevert-kavart egybe. S bár úgy tűnhet, e munkája közben sem tagadta meg a stílusirányzat legfőbb jellegzetességét, azaz írta a papírra (a képernyőre), ahogy kibuggyantak belőle a szavak, olvasói ezúttal mégis inkább a remekbe szabott megkomponáltságot méltányolhatják. A szerző szinte mindent tud a hőseiről, és azt meg is írja róluk, különös tekintettel az alkotók féltve őrzött (vagy éppen általuk világgá kürtölt) „titkairól”, s még különösebb tekintettel szexuális orientációikról, elhajlásaikról. Ezek a gyakorta „intimpistáskodó” információk – az extremitásokon túllépve – aztán sorvezetőül szolgálnak a „magyarázhatatlan” művekhez. S bár kötetébe Morris önmagáról nem fogalmazott meg külön fejezetet, magával ragadó személyisége, ironikus látásmódja, pazar humora és lebilincselő stílje – a fordító Makovecz Benjaminnak köszönhetően – odatolakszik minden mondatába. Ahogy a címlapra is, amely a Három ugráló című képének felhasználásával született.