Tűréspróba

Túry Gergely

Ha mindenkinek otthon kell maradnia, hova menjen az, akinek nincs otthona? Ez a kérdés foglalkoztat többeket, akik a pesti Jászai Mari tér környékén laknak, és megkedvelték az ott adományokat kérő idősebb urat. Évek óta hajléktalan, ám még sohasem töltött egy estét sem az utcán, mindennap az egyik szálláson alszik. Most azonban fél a vírustól, mások közelségétől. A környéken néhányan igyekeznek is neki lakást találni, valami átmeneti menedéket, ám vállalkozásuk egyelőre lehetetlennek tűnik.

Sokan a nincstelenségben is képesek rendezett körülményeket teremteni maguknak. A Fedél Nélkül árusai gyakran szerény otthont is finanszírozni tudnak bevételeikből, kisebb családokat is eltartanak. Most azonban órákon át állnak adományok nélkül, holott maguk is fizettek pár tíz forintot az újságért. Az egyik budai csomópontban egy árus hétfő délután háromkor a sarokban gubbaszt, csak mered maga elé, meg sem próbál árulni.

Pulzáló egzisztenciákról beszél Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója azok esetében, akik napról napra élve, de képesek magukat víz felett tartani. Az elmúlt évek gazdasági fellendülése sokakat kiemelt a közvetlen hajléktalanságból. Ők azok, akiknek semmilyen vagyonuk és megtakarításuk nincs, de ha munkát találnak, akkor valamelyik munkásszállón vagy egyéb, számukra is megfizethető lakhatási formában meg tudnak engedni maguknak egy ágyat, netán kisebb otthont. Napi, esetleg heti elszámolásban kapják a fizetésüket, melynek nagy részét azonnal a lakhatásukra kell költeniük. Sokan élhettek idáig ilyen körülmények között, bár pontos becslésekbe senki sem bocsátkozik.

„Most még inkább érvényes, amit mondani szoktunk: bárkivel megtörténhet, hogy maga is rászorulóvá válik” – teszi hozzá Aknai. Erre apellálva is kér haladékot a lakástulajdonosoktól. „Türelmet kérünk, csak egy kis türelmet” – mondja. A legfontosabb az lenne, hogy ebben a nehéz időszakban ne lökjék azonnal az utcára azokat, akiknek fizetési nehézségeik támadnak. Mindenki érdekét ez szolgálná, vallja a szociális munkás, hiszen minél több ember megélhetését söpri el a válság, az ingatlanok tulajdonosainak is annál nehezebb lesz bérlőt találniuk. Ha haladékot adnak, akkor újrakezdeni is könnyebb lesz az életet.

A legjobb persze az lenne, ha az albérletek fizetésére is moratóriumot hirdetne a kormány – teszi hozzá az igazgató, de kollégiumokat vagy önkormányzati lakásokat is meg lehetne nyitni a helyzet kezelésére. A hajléktalanellátás feladatát mindenesetre megkönnyítené, ha az intézményekre nem zúdulnának rá azok az amúgy is létbizonytalanságban élők, akiket minden válságban elsőként bocsátanak el és elsőként rúgnak ki a lakásukból.

A nappali melegedők és az éjjeli menedékek „békeidőkben” párhuzamosan működnek. A rászorulók – ahogy a szociális munkások hívják őket: az ügyfelek – a nappalokat az egyik helyen töltik, éjszakára pedig bejelentkeznek a másikba. Amelyik intézmény mindkét ellátást nyújtja, most igyekszik összevonni a kettőt, és megállapodni a magukat ott meghúzó emberekkel, hogy ne járjanak ki, fogadják el az átmeneti bezártságot, ezzel is csökkentve a fertőzés veszélyét. Működnek azonban még nyitott szállások is, ahova csak este húzódnak be a rászorulók. Ezeken a helyeken a szociális munkások igyekeznek újraszervezni az ellátást. A sorban állásnál mindenkinek tartania kell az előírt távolságot, a férőhelyek számát is csökkentették, hogy bent se legyen zsúfoltság. Az ágazatban mindenütt a segítség alapfeltétele lett a kézmosás, a fertőtlenítés. Csak az kap enni, csak az jut ágyhoz, aki a higiéniai előírásokat betartja. A Menhely Alapítvány a Fővárosi Önkormányzattól kapott krízisalapjából több helyszínre is mobil kézmosókat helyezett ki.

„Akik kunyhóban laknak, maradjanak ott” – javasolja a rendkívüli helyzetben Aknai. Az utcai szociális munkások igyekeznek továbbra is látogatni a magukat a város különböző pontjain meghúzó hajléktalanokat, még ha csökkenteni kellett is a vizitek számát. Az alulfizetett szakmában sok az öreg, betegségekkel küzdő munkatárs. A járvány idején az ő életük is még nehezebbé vált. ¬ GERGELY MÁRTON

Vannak, akik nem elégszenek meg az egészségügyi dolgozók megtapsolásával, szorult helyzetükben is segítik az orvosokat és ápolókat: ellátmánnyal, vetett ággyal vagy akár egy új szemüveggel.

„Magyarországon nem szokás szemüveget megújítani, ezért gondoltuk, sok orvos és ápoló küzd most a frontvonalban úgy, hogy nem lát jól” – mondja a „Szemüveget minden hősnek” kezdeményezésük születéséről a dizájnszemüvegeket gyártó Tipton Global Kft. tulajdonosa, Tipton Zakariás. Volt idejük kigondolni, mit tehetnének. „Január óta éreztük, hogy valami nagyon nincs rendben, miután sorra mondták le a kiállításokat” – mondja a tulajdonos. Az így felszabaduló munkaerő átállításával a Tipton a teljes idei szemüvegkeret-termelését felajánlotta négyszáz egészségügyi dolgozónak, akik a „frontvonalban” dolgoznak. Nagyságrendileg 150 ezer forintos szemüveghez juthatnak egy héten belül teljesen ingyen, miután a kezdeményezéshez a Zeiss Vision Hungary, a Hoya, az Essilor és a Noptiker lencsegyárak is csatlakoztak.

Az egészségügyi dolgozóknak ehhez még a munkájukat sem kell megszakítaniuk, elegendő a szemvizsgálati eredményt elküldeniük a cégnek, valamint egy képet magukról. „Mindenkinek igyekszünk az arcformájához illő keretet választani” – indokolja az elvárást Tipton. Ha pedig a jelentkező – lapzártánkig ötvenen vannak – nem rendelkezik friss lelettel, a cég ingyenesen biztosít soron kívüli szemvizsgálatot is, a fokozott higiéniás előírásokat betartva.

Több száz, a koronavírus által padlóra küldött airbnb-s egy zárt Facebook-csoporton keresztül ajánlott fel ingyenes lakhatási lehetőséget kórházi dolgozóknak, hogy legalább a családjuk egészsége miatt ne kelljen félniük. Vannak, akik már beköltöztek, és olyanok is, akik bár kaptak kulcsot, csak vész esetén fognak.

A vírus által ugyancsak telibe talált vendéglátóhelyek közül is nem egy a kórházi dolgozók jóllétének biztosításán dolgozik. Az Etesd a dokit! a járvány következtében leterhelt egészségügyi dolgozók számára indult kezdeményezés, amelyhez bárki csatlakozhat. A segítők között éttermek, pizzériák, pékségek és magánszemélyek is vannak. Összefogásuk lényege, hogy megfelelő és egészséges táplálékhoz jussanak az orvosok, ápolók. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kásás Tamás pizzákkal segíti a kórházi dolgozókat. Az ingyenpizzához az alapanyagot olyan cégek adják, mint például a Szarvasi Mozzarella Kft.

Topéttermek séfjei is összeálltak, és a kényszerszünetet kihasználva igyekeznek „legalább gesztus szintjén kifejezni nagyrabecsülésüket a frontharcosoknak”. A logisztikai központtá alakult Magyar Gasztronómiai Egyesület koordinálásával olyan egytálételek készülnek a Haris Park konyháján, amiket mikróban is meg lehet melegíteni.

Szakácsok a munkaerejükkel, hentesek, pékek, cukrászok, beszállítók alapanyaggal, étterem-tulajdonosok helyszínnel állnak rendelkezésre, egyebek között a Michelin-csillagos Costes is. Szállítottak már a Szent Imre, az Uzsoki Utcai és a Szent László Kórházba. Az egyik sláger a gulyásfőzelék volt, ami hagymás-zöldséges marharaguból és egy sűrű paprikás krumpliból állt össze. De tálaltak már bajor csülköt és oldalast is héjában sült krumplival és káposztával. Március utolsó napjától ígér szintén Michelin-csillagos séfek közreműködésével napi 120 adag ételt a Magyar Bocuse d’Or Akadémia is. Ebben nekik a Metro Magyarország lesz a segítségükre, amely alapanyagokkal, helyszínnel, eszközökkel és csomagolással is hozzájárul a megvalósításhoz.

És a felajánlás kicsiben is megy. A pesti Hunyadi téri piac vietnámi üzletének tulajdonosa, Vo Van Hai például egy raklap tisztítószert, kéztörlőt és maszkokat, kézfertőtlenítőt ajándékozott a terézvárosi önkormányzatnak. Az adomány a Terézvárosi Gondozó Szolgálathoz kerül, ahol az idősek és a rászorulók segítését koordinálják. A Fény utcai piacon lángosost működtető fiatal csapat pedig naponta 50 lángost süt és juttat el a Szent László Kórház dolgozóinak. ¬ Pálmai Erika