Védelmipénzosztás

A kormány cselekvőképességének bizonygatására jól jön a gazdasági mentőcsomag napi adagolása, a cégvezetők idegeinek viszont nem tesz jót az időhúzás. Hiába mondja el a kormányfő és az innovációs miniszter 24 óra alatt három részletben csöpögtetve, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak bérének 70 százalékát három hónapon át az állam állja, ha még azt sem lehet kihámozni a mondataikból, hogy a részmunkaidőre arányosított bér 70 százalékáról van-e szó, vagy a kieső munkaidővel együtt kieső bér 70 százalékáról. Márpedig ez nagyon nem mindegy. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron megyei elnöke, Sragner László ugyanakkor elismeri, hogy a bérek átvállalása még így is a legjobb hír, és az ország egyik legfejlettebb megyéjében működő vállalkozások, köztük például nagy informatikai vagy élelmiszeripari cégek, abban bíznak, hogy június végére, mire kifut az állam vállalása, a termelés is újraindulhat.

Kevésbé optimisták a szakszervezeteknél. A Vasas alelnöke, László Zoltán a HVG kérdésére úgy értékel: továbbra sincs garancia, hogy megmaradnak a munkahelyek, és lesz jövedelmük a munkavállalóknak, mert a kormány hetek óta nem segít a tisztánlátásban. A feldolgozóiparban az államilag támogatott képzések is nehezen értelmezhetők, hiszen azt mondják, mindenki maradjon otthon, márpedig gyakorlat nélkül nem lehet megtanulni egy CNC-esztergályos munkáját. Arról nem is beszélve, hogy miként a nebulók esetében is kiderült, koránt sincs otthon mindenkinek számítógépe, ez a tény a felnőttek esetében is arcul csaphatja a kormány álmodozóit. Az is igaz ugyanakkor, hogy a programozóiskolák kapva kaptak az alkalmon: a Codecoolnál például máris elérhetők a támogatott kurzusok.

A szociális válságkezelésnek azonban semmi jele. Nem tudni, mi lesz azokkal, akik itthon vagy külföldön veszítették el a munkájukat, és legfeljebb az álláskeresési járadék 69 ezer forintjával számolhatnak, sőt a feketén foglalkoztatottak még azzal sem. Nagyjából félmillió ember zuhant a semmibe. A magyar kormány gazdaságvédelmi programjának számos eleme éppen a magasabb jövedelműeknek kedvező, regresszív politikai elem – mondja a Harvardon doktoráló közgazdász, Prinz Dániel. Ilyen például a Szép-kártya értékhatárainak emelése, a sokgyermekesek autóvásárlásának támogatása, miközben hiányoznak a szegényebbek számára fontos készpénzes juttatások, és továbbra sem emelik a családi pótlékot.

Habár a kiemelt ágaztok listáját sokan azzal a konklúzióval mustrálták, hogy így legalább Mészáros Lőrinc valamennyi érdekeltségének jut valami, az összkép korántsem ilyen egységes. Igaz, hogy a felcsúti milliárdos cégénél, a Hunguestnél viszonylag kevés embert tettek utcára, és a külföldi szállodaláncok közül az Intercontinental és a Marriott a mai napig működik, ám a Danubiusnál például minden ház bezárt, és rengeteg embertől váltak meg a kisebb vendéglátóipari vállalkozások is. A Váci utca elegáns éttermének pincére annak örül, hogy Budakeszin futárként alkalmazza egy gyrosos. Ráadásul hiába engedik el a járulékokat és a turisztikai fejlesztési hozzájárulást, akinek nulla bevétele van, annak ez nem segítség.

A kormányfő felsorolása alapján a különös figyelmet érdemlő ágazatok között van a közlekedés és a logisztika is, ám a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestületének ügyvezető főtitkára, Dittel Gábor azt mondja, tagjaik 40-50 százaléka egyéni vállalkozó, így az olyan intézkedések, mint például a feltőkésítést megcélzó programok, az ő esetükben nem értelmezhetők. Ellenben óriási csalódást jelentett számukra, amikor a sofőröket és munkáltatóikat nem mentesítették a járulékfizetés alól. Pedig a személyfuvarozás gyakorlatilag teljesen leállt, és a héten már az árufuvarozás is a normál üzemmód 50 százaléka alá süllyedt. Előnyösnek tartják, hogy a társadalombiztosítás fizetés nélküli szabadság idején sem szűnik meg, és a kamatmentes forgóeszközhitel is fontos számukra, de attól óva intenének mindenkit, hogy sofőröket átképezzenek, mert akkor még annyian sem lesznek, mint eddig, ha újraindul a gazdaság.

Márpedig a logisztika kulcselem az újraindításkor. Ezt a Magyar–Kínai Gazdasági Kamara elnöke, Pető Ernő is megerősíti, látva a kínaiak kínlódását, hogy miként is lehetne újból termelni, ha se alapanyag, se alkatrész, és persze most vevő se nagyon akad Európában vagy az Egyesült Államokban. Március végén már nemcsak a stratégiai ágazatokba tartozó kínai cégek kezdhették el a termelést – ha minden munkatársnak tudtak megfelelő védőfelszerelést adni –, hanem gyakorlatilag bármelyik termelővállalat. Csakhogy az olasz, a spanyol, a német gyárak éppen most zártak be.

Megjósolhatatlan, lesz-e türelmük a kínaiaknak bevárni Európát, vagy megszervezik országhatáron belül a beszállítói láncokat. A kamarai elnök szerint az a biztató, hogy a kínai vezetés csak akkor tudja garantálni állampolgárai viszonylagos jólétét, ha ezer szállal kötődnek a globális gazdasághoz.

A vállalkozók derűlátó tábora szerint a nyár közepén valóban megkezdődhet a kilábalás. Ehhez jól jönnek a Magyar Nemzeti Bank intézkedései, amelyeket Prinz Dániel alapvetően helyesnek ítél. Ahogy fogalmaz, az MNB végre felismerte, hogy lépnie kell, mert nem annyira jók a kilátások, mint korábban állította. Nehéz azonban feledni az elmúlt évek tapasztalatait, amikor a beruházások nagy részét a kormányhoz közeli vállalkozások vitték el, miként a növekedési hitelprogramból és az MNB kötvényprogramjából is bőségesen szakíthattak. A közbeszerzésekből a mostani csomaghoz mérhető ezermilliárd forint jutott a Mészáros–Szíjj-csapatnak, és a jegybank összességében több tízmilliárd forintnyit vásárolt meg a kormányhoz közel álló üzletemberek cégeinek kötvényeiből, köztük Tiborcz István ingatlanos vállalkozásáéból vagy Jászai Gellért informatikai cégééből. A HVG által megkérdezett vállalkozók egységesen azt mondják: az eladósodás csak annak lehet pálya, aki a megrendeléseket is látja maga előtt. ¬ Szabó Yvette

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a HVG információi szerint vételi ajánlatot tett az infúziós oldatok előállítására képes gödöllői gyógyszergyár indiai tulajdonosának. Az üzem a közelmúltban még a Teváé volt, ám a cég az izraeli anyavállalat gazdálkodási gondjai miatt világszerte leépítéseket hajtott végre, és ennek részeként 2017 májusában a gödöllői gyárát is bezárta. A mintegy félezer dolgozót elbocsátották, az injekciógyártó gépsorokat leszerelték, és más országokbeli gyáraikba telepítették. Magyarországon maradt ugyanakkor az infúziós oldatokat gyártó kapacitás. Erre jelentkezett be az indiai Eurolife Healthcare. A Teva 2020 januárjában végül annak adta el, aki a legtöbbet ajánlotta érte.

Még három hónap sem telt el az üzlet nyélbe ütése óta, az ITM helyettes államtitkára ajánlatot tett az Eurolife vezetésének a gödöllői gyár megvásárlására vagy abban legalább tulajdonrész szerzésére. Ez utóbbi megoldás akár jó üzlet is lehet az indiaiaknak, hiszen a befektetett pénz egy részét kamatostul visszakaphatják, a befolyásos tulajdonostárs révén pedig adókezdvezmény, stratégiai partnerség is összejöhet a magyar kormánnyal. A háttérben az állhat, vélekednek gyógyszeripari szakértők, hogy a befektetés iránt korábban nem érdeklődő állam okult a koronavírus-járványból. Rájött, hogy – a keleti nyitás politikájának dacos hangoztatása ellenére – véget kell vetni a keleti kiszolgáltatottságnak, és érdemes befektetnie a stratégiai jelentőségű infúziós készítmények hazai gyártásába. A Gödöllőn készített tasakos és üveges infúziós oldatok képezik a különböző orvosságok intravénás beadásának „vivőanyagát”. Az árról és az indiai tulajdonos szándékairól egyelőre nem érkezett semmilyen információ.

Az állami vagyonért felelős tárca nélküli miniszter, Bártfai-Mager Andrea a minap egy nyilatkozatában jelezte, hogy várhatók ilyen felvásárlások, az állam különösen az ellátási lánc szempontjából kritikus, sérülékeny helyzetben lévő társaságokban szerezhet tulajdonrészt. Hazai és külföldi elemzők is megfogalmazták azonban azt az aggodalmukat, hogy a veszélyhelyzetben megroggyant vállalatok megszerzésével az Orbán-kormány a saját klientúrájának gyarapodását is előkészítheti.