Egymástminősítik
A világrend kétpólusúvá alakításán dolgozó Kína a koronavírussal küzdő országok segítésével fényezi magát, míg az egyedüli hatalmát őrizni akaró USA a járvány kitöréséért viselt felelősséget igyekszik a riválisára égetni.

Amerikai és kínai zászló Pekingben. Viharossá vált kapcsolat

Figyelőszemek
Eddig a koronavírus-járvánnyal később szembesülő külvilág azt tanulmányozta, Kína hogyan veszi fel a küzdelmet a betegséggel, most pedig azt figyeli, Pekingnek miként sikerül újraindítani a rendkívüli intézkedések nyomán lebénult gazdaságot. Az egy évtizede még két számjegyű növekedést elkönyvelt Kína konjunktúrája már a vírus sokkja előtt is 29 éve nem látott szintre, 6 százalékra lassult. Az idei első két negyedév pedig egyenesen recessziót hozhat, s ha ezt gyors felívelés kompenzálja is a második félévben – ahhoz is az kell, hogy a Covid–19 betegség ne térjen vissza egy második körre –, ez az év a túlélés jegyében telik majd el. És a legrosszabb időszak lesz a gazdasági reformok négy évtizeddel ezelőtti kezdete óta.
A pekingi kormánynak minden eszköze megvan arra, hogy ösztönözze a gazdasági növekedést. A költségvetés deficitjének alakulása és a hiány finanszírozása központi akarat kérdése, ahogy az is, mennyi pénzt költenek olyan beruházásokra, amelyek révén a 2008-ban kirobbant válság során is fenntartották a lendületet. A jegybank is élhet a monetáris politika fegyvertárával, csökkentheti a kamatot és a kereskedelmi bankoknak előírt tartalékrátát, s más módon is ösztökélheti a hitelezést. Az pedig a jelen helyzetben külön jól jön Kínának, hogy a nyersanyagok világpiaci ára nagyot esett, a nyersolajé – amelyből a hatalmas ázsiai ország a fogyasztásának a háromnegyedét importból fedezi – pedig egyenesen összeomlott.
A konjunktúra újraindításához kevés azonban a központi akarat, és nem elég megnyomni a gyártósorok indítógombját. A termelés helyreállításához szükséges 290 milliós belföldi migráns munkaerő jelentős része az otthoni karanténban rekedt, s Kínában nincs olyan szociális háló, mint ami Európát jellemzi, szisztematikus munkahelyvédő program pedig nem volt. Bár Kína még mindig a világ manufaktúrája, a belső fogyasztás növekedésével, a középosztály szélesedésével már nem függ olyan mértékben az exporttól, mint korábban. Ami nem jelenti azt, hogy nem sebezhető. Márpedig a kivitel felfuttatását jelenleg nemcsak a még mindig a bénultság állapotában lévő kereskedelmi partnerek töredékére zuhant kereslete akadályozza, hanem a globalizáció szálainak összekuszálódása is: az áruszállító teherhajók és az üres konténerek nem mindig ott vannak, ahol kellenének, s a fogadó kikötőket sok helyen még zárva tartja a koronavírus.
