Három fronton harcol Vlagyimir Putyin orosz államfő. Miközben – némi késéssel – szigorú kijárási korlátozásokat vezetett be a koronavírus-járvány terjedésének megfékezésére, a válsághelyzetet a társadalom fölötti ellenőrzés kiteljesítésére, illetve nemzetközi illiberális propagandára használja.
afp / ALEXANDER NEMENOV
Szerbiaodacsapott
Alekszandar Vucsics kínai orvosokat üdvözöl. Keletre tekint
AFP / DIMITRIJE GOLL
Határidő nélküli rendkívüli állapot, folyamatos „brüsszelezés”, a kínai és orosz „testvérek” éljenzése, a tájékoztatás központosítása, az ellenzéki sajtó lehazaárulózása, valamint a hadsereg bevetése. Nemcsak Magyarország harcol unortodox módszerekkel a koronavírus-járvány ellen, hanem Szerbia is, amely abban bízik, hogy – Budapest hatékony támogatásával – három-négy év múlva beléphet az Európai Unióba.
A magát néhány éve EU-pártinak mondó Alekszandar Vucsics államfő – aki három évtizeddel ezelőtt véresszájú nacionalistaként kezdte pályafutását, majd Szlobodan Milosevics szerb vezető tájékoztatási minisztereként hatalmas büntetésekkel küldte padlóra az ellenzéki sajtót – az említetteken túl egy olyat is lépett, aminek hallatára valószínűleg csettintenek az illiberálisok. Az április 26-ára kiírt parlamenti választások közeledtére hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd rendkívüli állapotot hirdetett, és a járványra hivatkozva – ugyancsak határidő nélkül – elhalasztotta a választást, s ezzel teljesen kiiktatta a törvényhozást.
Vucsics többször is éltette az évszázados szerb–kínai barátságot, Belgrádot és a többi szerbiai várost „Köszönjük, Hszi Csin-ping” feliratú óriásplakátok lepték el. Oroszországnak is háláját fejezte ki az egészségügyi szállítmányért, és közben folyamatosan bírálta Brüsszelt, azt ismételgetve, hogy semmit sem segít az országnak. Azt állította például, hogy Szerbia az EU-ból nem importálhat egészségügyi felszereléseket, mert ezt megtiltotta Ursula von der Leyen. Pedig az Európai Bizottság német elnöke nem ezt mondta, hanem azt, hogy a tagországok maguk dönthetik el, szállítanak-e orvosi eszközöket az unió határain kívülre.
Vucsics valószínűleg arról is szándékosan felejtkezett el, hogy az utóbbi húsz évben az EU több mint 200 millióeuró segéllyel és 250 millióeurós hitellel segítette a szerbiai egészségügy fejlesztését. Most pedig, amikor kitört a járvány, 38 millióeurós azonnali támogatást ad a nyugat-balkáni államoknak, és további 374 millióval segíti majd a gazdaság talpra állítását. „Az EU még nem tapasztalt válsággal néz szembe, de ebben a helyzetben is kiáll keleti és nyugati partnerei mellett” – mondta Várhelyi Olivér, az EU bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosa. Akit egyébként – ahol fát vágnak, ott hullik a forgács is – a nagy Orbán–Vucsics-barátság ellenére úgy kiosztott még februárban Ivica Dacsics szerb külügyminiszter, hogy a magyar biztos fogta magát, és kivonult a helyiségből. Dacsics azt vetette Várhelyi szemére, hogy Koszovó és Szerbia vitájában – legalábbis szerinte – az EU Koszovó oldalára állt.