Szünetköziórák

„Budapesten és a nagyobb városokban, de országunk több más helyén is hosszú hetek óta alig folyik rendszeres tanítás, a gyerekek néhol jóformán csak tengenek-lengenek” – írta az Esti Hírlap 1956 karácsonyán. Pedig a forradalom napjaiban, már november 3-án szombaton úgy készültek a tanulók, hogy hétfőtől újra iskola lesz – emlékezett naplójában az akkor 12 éves Csics Gyula. Ehelyett ismét a fegyverek dörgését hallgathatták, és végül, legalábbis a fővárosban, csak december elején kezdhettek iskolába járni. Akkor is rendszertelenül és naponta csupán egy-két órára, ismételni, leckét átnézni.

Bár vidéken sok helyütt mindössze néhány napra állt le a közoktatás, a fővárosban bő két hónappal lett rövidebb a tanév, miután a rendszeres oktatást – részben a szórványos harcok, részben a sztrájkok, illetve a tüzelőhiány miatt – csak január 7-én lehetett megindítani (az egyetemeken egy hónappal később).

Az oktatási kormánybiztos utasította a tanárokat, hogy „öntevékenyen úgy csökkentsék a tananyagot, hogy annak leglényegesebb részét elvégezzék, anélkül, hogy a tanulók túlterhelését (…) anyagtorlódás miatt fokoznák” – derül ki a fővárosi tanács oktatási osztályának tanév végi jelentéséből. A félévi bizonyítványokat március 9-én osztották ki, majd, mivel az iskolákban „rendbontásról, szembehelyezkedésről április 4-e óta nem beszélhetünk”, a tanévet kis csúszással, június 19-én be tudták fejezni, igaz, az érettségikre csak az ezt követő két hét maradt.