Soros György: A nyílt társadalom védelmében

„Személyesen büszke vagyok arra, hogy ennyi ellenségem van. Ha végignézek ezek listáján, azt gondolom, hogy valamit biztosan jól csináltam.” Az önteltséget sem mellőző magabiztos megállapítást Soros György adta írásba a Politikai filantrópiám című, 2012-es esszévallomásában. A szöveg bő fél évtizeddel későbbi, bővített és pontosított variánsa a tavalyi amerikai kiadás után nemrégiben magyarul is megjelent. Itt már nagyobb hangsúlyt kapott az a kiegészítés, hogy minden szempontból „jobb lenne, ha ez a lista rövidebb lenne”. A világmegváltó szándékát immár „csak” a világ jobbítására mérséklő amerikai pénzmágnásnak, George Sorosnak azonban nincsenek illúziói. De azért muszájherkulesként mondja – és persze teszi – a magáét. Kötetbe gyűjtött beszédeinek és tanulmányainak legfőbb üzenete mostanság az, hogy „példátlan veszélyek” fenyegetik mindazt, amire ő, a Magyarországon született világpolgár feltette az életét és nem kevés pénzét. Az általa „nyílt társadalomnak” nevezett állami berendezkedésben (amely a köztársasági forma mellett lehet akár királyság is) a jog uralma érvényesül, és nem egyvalakié, az államnak pedig az a legfontosabb feladata, hogy védje az emberi jogokat és az egyén szabadságát. A Soros által az 1970-es évek legvégén létrehozott Nyílt Társadalom Alapítvány – ez ma már történeti faktum – komoly erjesztő szerepet játszott a Szovjetunió vezérelte világrendszer három évtizeddel ezelőtti összeroskadásában. Más, s egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy manapság éppen az általa egykor favorizált világmegváltó nemzedékkel – köztük legeklatánsabban Orbán Viktorral – szemben kell védelmeznie a nyílt társadalom eszméjét. Ráadásul a korlátlan uralkodással mámorosan kacérkodókat immár a technikai haladás is aránytalanul támogatja. A davosi világgazdasági fórumon 2018-ban és 2019-ben elmondott beszédeiben Soros több mint nyugtalanítónak nevezte, hogy a mesterséges intelligencia segítségével kifejlesztett ellenőrzési eszközök „induló előnyt biztosítanak az autoriter rezsimeknek”. A magyar kormánypropaganda által közellenséggé kikiáltott, kilencvenedik évében járó Soros György ebben az összegző könyvében is inkább előretekint. A magyar kiadásra (és ezáltal persze a Soros-bérencségre is) vállalkozó Noran Libro Kiadó, valamint a fordító Felcsuti Péter jóvoltából a hazai olvasóközönség például fogalmat alkothat arról is, hogy milyen elképzelések mentén és hogyan kívánja tovább működtetni Soros az általa alapított s immár a világ száz legfontosabb egyeteme közé bekerült (Budapestről elüldözött) CEU-t – a halála után.