Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

„Ha ezt, akkor így!” Az éttermek „népi zenekaros” cigányzenéjétől idegenkedő, ám a műfaj színvonalas művelői előtt fejet hajtó apa, a legendás rendező, pedagógus, színházigazgató, műfordító Nádasdy Kálmán mondatát idézte egy beszélgetésben Nádasdy Ádám. A nyelvészeti ismeretterjesztő könyvektől is nyilván sokan idegenkednek, ám a tudomány és a művészet különféle területein otthonosan mozgó „reneszánsz” szerző alighanem sokakat megnyer majd ennek az olvasmánynak. „(…) azt hiszem, én az életet szerettem – szeretem rettenetesen. Mint a rágcsáló, mindenbe belerágtam, mindent kiszimatoltam, és mindig valami újat próbáltam ki. Ezért van az, hogy olyan sok mindent csinálok. Tanítok, verset írok, fordítok, nyelvészeti szakcikkeket írok” – mondta magáról a szerző pár éve. Szerkezet, szókincs, nyelvtörténet, nyelvrokonság, az írott nyelv – szakszerűen és mindenki számára érthetően kalauzol végig a magyar nyelven, és közben nemcsak érdeklődést kelt, hanem még szórakoztat is. „A nyelv elsősorban ösztönös tevékenység, és csak sokadik megközelítésben kulturális vagy politikai vagy esztétikai valami. A nyelvi ösztön a legjobban a nemi ösztönhöz hasonlít: egy bizonyos korban magától megjelenik, és befolyásolni kezdi az egyén viselkedését.” A magyarról (mai) magyarra fordított Bánk bán és az idén mindkét rangos magánirodalmi díjra (Aegon, Libri) jelölt verseskötet után – hogy a szerzőnek csak a két legutóbbi művét említsük – ez a könyv is jóleső szellemi kalandot ígér.