Jelenits István

Portré

2020. április 16.

MTI / Kovács Attila

Jelenits István

piarista szerzetes

„A nővérem egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy cigány osztálytársa ellopta a tízóraiját. Édesanyánk másnap két süteményt csomagolt neki, hogy megkínálhassa a tettest. A lányok összebarátkoztak” – osztja meg az empatikus szülői reagálás szép példáját a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, 87 éves teológus, író, tanár. Berettyóújfaluban született, a gimnáziumot a nagyváradi premontreieknél kezdte, mert jogász édesapját oda helyezték. 1944 őszén, amikor „már az ágyúk dörgését lehetett hallani”, a magyar hivatalnokokat a családjukkal teherautókon telepítették át Budapestre. „Mindenünk odaveszett. Amikor menekültként átéltem az ostromot, rájöttem, hogy fontos hivatást kell találnom.” A gimnáziumot a budapesti piaristáknál fejezte be, ahol tanára, látva, hogy a jó tanuló fiú szegénységben él, az egyik módos, de lusta osztálytársa mellé ajánlotta házitanítónak. „Amikor sikerült felébresztenem benne a szellemi munka örömét, kigondoltam, hogy piarista leszek.” Előbb civilként elvégezte az egyetemen a magyar szakot, közben Tótfalusi István álnéven verseket írt, de „felhagytam vele, mert féltem”. 1955-ben belépett a rendbe, 1959-ben szentelték pappá. Tanított a Kecskeméti, majd a budapesti Piarista Gimnáziumban, kirándult, evezett, kerékpározott, síelt a diákokkal. Pilinszky János és Latinovits Zoltán gyóntatója volt. 1985-től tíz évig a rend tartományfőnökeként szolgált – e minőségében készítettünk vele portét majd’ 30 éve. Az ő javaslatára alakult Gödön a piarista szakmunkásképző. Tanított a Hittudományi Főiskolán, visszavonulásáig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika tanszékét vezette.

A Piarista közi rendház lakója. Bibliaóráit most kamerába mondja. A járvány előtt naponta felgyalogolt a Gellérthegyre. „Most csak a tetőteraszon sétálhatok.”

¬ Emlékszik olyan évre, amikor elmaradt a húsvéti körmenet?

Talán 1945-ben fordult ez elő. A rendszerváltás előtt már csak dacból is jártuk a körmenetet. Aki nem félt, eljött. A jelenlegi helyzetet megfelelő alázattal és bölcsességgel kell viselni. A Jóisten biztosan nem várta el, hogy a járvány idején a szokásos pompával ünnepeljük a feltámadást. Könnyít a helyzeten, hogy az internet házhoz viszi az igét.