Szkárosi Endre: Égzsák

Ha hiszünk a szerzőnek, s miért ne tennénk, akkor új kötetének alcímében – Régi és új hangköltemények – némi tódítást is tetten érhetünk. Merthogy a könyv két cd-mellékletét Szkárosi a múlt évben stúdióban rögzítette, s így a régi költeményei – ahogy ő mondaná – újrainterpretálással korhoz igazított verziók, vagyis majdnem vadonatúj hangversek születtek. Olyannyira, hogy a március elején az Írók Boltjában maszkban és kesztyűben tartott (a YouTube-on visszanézhető) bemutatón a performer az Égzsák című kötetét a két cd mellékletének, egyfajta szövegkönyvének nevezte. Mi mást mondhatott volna az a hangász poéta, aki korábban A walesi bárdokat „hangjátékosította”, aki átírt, átértelmezett klasszikus Petőfi-sorokat (például a sehonnai bitang ember, ki most ha kell, „élni nem mer”), aki a Petőfi kűr című művének elejére a Dicsőséges nagyurak… kezdetű versből azért citált egy strófát, hogy aztán a „pór közbeszédtől” magát látszólag elhatárolva még vehemensebben csatlakozzon hozzá, mondván: „kurvára és baszottul elég!”, és: „Nem érünk rá várakozni, szaporán, / Ma jókor van, holnap késő lesz talán.” A két korong és a hozzájuk passzoló avantgárd stílusban – Arany Imre által – tervezett kötet szétválaszthatatlan egységbe került. Akár olvassuk, akár hallgatjuk azt a verset, amit évtizede két (akkor még élő) barátja, Tandori Dezső és Swierkiewicz Róbert közös tárlatán adott elő feledhetetlenül, nem tudjuk eldönteni, röhögjünk, avagy „enjünk világgá”, merthogy: „agyarországon”, vagyis az – „a lvilágban orális álság an / epülünk erohadt égzsákban”.