Keskeny mezsgyén egyensúlyoz Orbán Viktor: ha a koronavírustól tart, a nincstelenség miatt söpörheti el a népharag, ha pedig a gazdasági válságtól retteg, az elhunytak hozzátartozói gerjeszthetnek elégedetlenséget. A magyar kormányfő azonban a jelek szerint ebből a csapdahelyzetből is huszárosan vágja ki magát: megpróbálja elengedni a járványt, de a rászorulókon sem segít. Cserébe viszont olyan célokra költi a százmilliárdokat, amelyek az elmúlt tíz év tapasztalata alapján elsősorban a hozzá közel álló üzletembereket gazdagítják. Erről tanúskodnak azok a döntések, amelyeket a kormány a veszélyhelyzet kihirdetése óta hozott meg.
Először is a „nem létező” uniós forrásokból április 14-én éppen 1145 milliárd forint sorsáról döntött a kormány. Ez az összeg nagyrészt abból származik, hogy a Brüsszellel kötött szerződés euróban számolja a támogatást, Magyarország viszont forintban költi el, így most a gyenge forintnak is köszönhető, hogy az idén még több mint ezermilliárdra írnak ki pályázatokat. A pénzfelosztás beszédes, hiszen az infrastrukturális, építőipari beruházások viszik el a summa csaknem egyharmadát. De, ami talán ennél is fontosabb, elsődlegesen olyan projektekre lehet fordítani a milliárdokat, amelyek már túl vannak a közbeszerzésen, csak az odaítélés óta megnőttek a költségeik. Márpedig az elmúlt években kihirdetett pályázatok túlnyomó többségét ugyanaz a kör vitte el, Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlón keresztül Paár Attiláig. További probléma, hogy az építőipari beruházások ugyan valóban sok embert fel tudnak szívni, de egyik pillanatról a másikra senkiből nem lesz kőműves, még csak segédmunkás sem, miközben az elmúlt két hónapban tízezrek váltak munkanélkülivé, főleg a képzetleneket felszívó szürkegazdaságból. Habár az Európai Uniónak van egy külön programja, amelyből a rászoruló társadalmi rétegeket lehet támogatni, a magyar kormány mindössze 3 milliárd forintot irányzott elő erre a célra az 1145 milliárdból.
Csak nagyon halványan árnyalja ezt a képet a hazai forráselosztás. Március eleje óta mintegy 260 milliárd forint sorsáról döntöttek a kormányhatározatok (közülük a legfrissebbekről Magyarország 7 nap című rovatunkban is olvashatnak). Ezeknek csaknem a fele építőipari beruházást szolgál, és mindössze 11 milliárd forintot szántak a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére, konkrétan a Máltai Szeretetszolgálat programjára, amely a leghátrányosabb helyzetű, zömében romák által lakott falvakban próbál segíteni. Ellenben jutott 38 milliárd a „tömeges” bevándorlás kezelésére, jóllehet a rettegett migránsok már menekülnek Európából. Alaposabban elmélyedve a közlönyök soraiban, az is kiderül, hogy a kisvárostól einstandolt gödi speciális gazdasági övezet is elsősorban az oligarcháknak jöhet jól, hiszen az állam építteti meg a hozzá szükséges infrastruktúrát. Az utak, a vasút, a víz- és gázvezetékek összesen 41 milliárd forintnyi megrendelést jelentenek majd valakiknek.
Ha volt az elmúlt heteknek tanulsága, az bizonyosan ilyen, hogy a digitális oktatásnak kizárólag akkor vannak meg a feltételei, ha a szülő beszerzi az eszközöket, a cégek it-tudása és eszközei pedig válságállóbbak minden illiberális hókuszpókusznál. A Palkovics László miniszter korábbi cégtársa által kifejlesztett Kréta rendszer már a karantén első napján csődöt mondott az iskolákban, és miután megjósolhatatlan, mikor lesz vége a járványnak, logikusan adódna, hogy az újabb uniós pénzek dandárját ezekre a területekre fordítsák. Hazai forrásból még annyit sem költött a kormány digitalizációra az elmúlt hetekben, mint amennyit arra, hogy Mészáros Lőrinctől visszavásárolja a Mátrai Erőművet (előbbire 9 milliárdot, utóbbira 17-et), de uniós pénzekből sem szánnak túl sokat erre a célra. Kifejezetten infokommunikációs fejlesztésekre a teljes keretnek még a 3 százaléka sem jut, és hasonló összeg mehet a digitális kompetenciák fejlesztésére; legfeljebb a vállalkozók lehetnek annyira tudatosak, hogy erre is költenek a versenyképességük növelésére elkülönített 112 milliárd forintból. Az egyetlen biztató jelenség, hogy kutatás-fejlesztésre mehet el a bő 1100 milliárd több mint 8 százaléka, ami az összeszerelő üzemekre épített magyar gazdaságban üdítő kivétel. ¬
