Adam Lebor: Kossuth tér

Magyarországon nemrég először foglalta el nő a miniszterelnöki bársonyszéket. Az elődje csúfosan megbukott. Átmentette a hatalmát a rendszerváltás előtti érából, aztán a menekültválság idején iszlamista szélsőségeseknek jó pénzért juttatott okmányokat, és mindehhez a frissen felállított Csendőrség falazott. Nem a jövőben játszódik a három kötetre tervezett sorozat második része, hanem 2015 nyarán. Fantázia szüleménye a történet, legalábbis ami a hatalomgyakorlók személyét illeti. Persze nem mellékes, hogy a szerző külpolitikai tudósítóként évekig dolgozott Magyarországon. Jól ismeri Budapestet, és ezt a tudását a magyar olvasó számára túlbizonyítja a környezetleírásaiban. De képben van a politikai korrupciót, a különböző felek által maguknak megkaparintott média helyzetét, a hatalmi összefonódásokat illetően is. A trilógia Nyolcadik kerület című, tavaly megjelent első része a mostani történet előtti héten, a Keleti pályaudvaron, 2015 nyarán kezdődik, amikor ott rekedtek a továbbutazni szándékozó afgán, szír, pakisztáni menekültek. Kovács Baltazár, a budapesti CEU-n diplomázott cigány detektív gyilkosság után nyomozva a legfelső politikai körökig vezető szálakra bukkan, és arra is rálát, hogy a tömeg a Keletiből magasabb utasításra indult gyalog a nyugati országhatár felé. Mindezt végül Kovács volt barátnője, az újságíró Enikő tálalja ki. A mostani kötetben visszatérnek a szereplők, és ismét sötét ügyek derülnek ki. Az új miniszterelnökről például az, hogy érintett az útlevélbizniszben. Kemény kormánykritika és erős társadalombírálat húzódik meg a krimiben egymást érő gyilkosságok, megfigyelések, kibertámadás hátterében, hűen a könyv mottójához: „Nemcsak hazug igazságok vannak, hanem őszinte hazugságok is.”