Félnetekjólesz
Kellemetlen pillanatokat okozott az Orbán-kormánynak két Facebook-felhasználó rendőri előállítása. Mégsem valószínű, hogy véletlen rendszerhibáról lenne szó: ahhoz nagyon is hatékonyan hallgattatja el a hatalom a kritikusait és fegyelmezi Zuckerberg birodalmát.


Először üt, aztán kérked

Kérdésekésválaszok
Kusinszki András és Csóka-Szűcs János rabosítását követően a HVG igyekezett minden érintettet megkeresni. A tisztánlátást csak azok nem segítették, akiknek ez módjukban állt volna.
¬ Eddig hány alkalommal fordult elő, hogy rémhírterjesztés miatt a rendőrség a lakásán keresett fel állampolgárokat, előállította őket? – kérdeztük az ORFK-t. A válaszuk szó szerint: „Az ön által kérdezettnek megfelelő statisztikai kimutatást a rendőrség nem vezet.”
¬ A rendőrök kaptak bármilyen iránymutatást az ügyészség által megszüntetett két esetet követően, hogyan járjanak el a rémhírterjesztés gyanúja, illetve az e tárgyú feljelentések ügyében? – kérdeztük a Belügyminisztériumot. A teljes, szöveghű válaszuk: „Nem.”
¬ Miután az igazságügyi tárca vezetője szerint a rendőrség hibázott, tervezi-e a minisztérium, hogy módosítja, pontosítja a rémhírterjesztés és a közveszéllyel való fenyegetés fogalmát? – kérdeztük Varga Juditot. Nem méltatott válaszra.
¬ Rémhírterjesztésnek tartja Orbán Viktor, ha valaki negatív színben ír róla a közösségi média felületein? – kérdeztük a miniszterelnöktől sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül. Nem kaptunk választ.
¬ Mit gondol a Facebook arról, hogy felhasználóinak véleménye miatt több esetben is rendőrségi eljárás indult, illetve segítették-e a magyar hatóságok fellépését? – kérdeztük a techóriás sajtósait. Ígérgetésen túl mást nem kaptunk.
¬ Milyen szerepet játszhatott, hogy a Momentum Mozgalomban politizál? – kérdeztük Csóka-Szűcs Jánost. „A rendőrök korrektül jártak el, az viszont furcsa volt, hogy a kihallgatás során azt kérdezték, tagja vagyok-e bármilyen pártnak. Nem először történt velem ilyen, 1987-ben nem a párt hivatalos március 15-ei rendezvényére mentünk páran, hanem a Petőfi-szoborhoz. Pont ugyanígy vittek el utána a rendőrök. A nagyapám miatt a Rákosi-rendőrség tartott házkutatást nálunk, a család ehhez hozzá van szokva. De még az előállításom reggelén is azt hittem, hogy a fekete autóval viccelődés alaptalan, és nem válik valósággá.”
¬ Miért ne védhetné járvány idején a társadalmat jogszabály a rémhírektől? – kérdeztük a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, Kádár András Kristófot. „Nem illegitim a cél, de dilettáns az eszköz. A szakmai egyeztetés nélkül, gyorsan átnyomott módosításról már a kezdetekkor lehetett látni, hogy nem lesz így jó, elsősorban a bizonytalan fogalmak miatt.”
¬ Milyen alapon kéri a paragrafus megsemmisítését az Alkotmánybíróságtól? – kérdeztük Karsai Dániel ügyvédet. „A nyomozó hatóság nem alkalmas arra, hogy eldöntse, hogy egy hamis vagy elferdített szólás jelenleg alkalmas-e a védekezés akadályozására. A beadvány elkészítésekor például heves vita dúlt mind a szakértők, mind a laikusok között, hogy kell-e arcmaszkot viselni. Az esetek túlnyomó többségében a törvényt a legjobb szándék esetén is önkényesen fogják alkalmazni.” ¬
Apropagandánaknemlehetkampó
A magyar turizmusnak idén kampó – mondta Orbán Viktor március 10-én, a járvány kezdetén. A szállóigévé vált jóslatot a jelek szerint csak a kormányfő lányához kötött Magyar Turisztikai Ügynökség hagyta figyelmen kívül, hiszen áprilisban a Magyar Nemzet és a Figyelő hasábjain is hirdetett. Az idegenforgalom de facto megszűnése ellenére elköltött turisztikai pénzek az egész rendszert leleplezik: a kormánysajtóban megjelenő reklámok egy része nem is próbál terméket eladni. (És akkor még nem is vettük számításba ezen termékek szerény olvasottságát.)
A Közbeszerzési Értesítő adatai szerint 2020 első negyedévében is folytatódott a fideszes médiacégek eltartása állami reklámköltéseken keresztül. A Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodához tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal március elején írt alá újabb 50 milliárd forintos keretszerződést Balásy Gyula cégeivel. Nem kockáztatnak, az elmúlt években gyakorlatilag az összes kormányzati kampányt ezek a vállalkozások bonyolították le. A keretösszeget azóta a járvány ellenére sem módosították. A pártok és az önkormányzatok finanszírozása csökken, a propagandára szánt összeg nem. Változatlanul hirdetnek az állami cégek is. A Szerencsejáték Zrt. különösebb kreativitást nem igénylő üzenetét plakátolja országszerte: „lottózni otthon is lehet” – igaz, a hirdetést csak az látja, aki elhagyja a házát.
Bár áprilisra, tehát a járvány kirobbanása utáni első teljes hónapra egyelőre csak a nyomtatott sajtóról állnak rendelkezésre részletes adatok, azok is sokatmondóak. A Figyelő esetében az összes hirdetés értéke listaáron 46 millió forint volt, ebből 40 milliót az említett Magyar Turisztikai Ügynökségnek, a Miniszterelnöki Kabinetirodának, a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek és a Szerencsejáték Zrt.-nek köszönhettek. A hivatalos összegek torzíthatnak, inkább az állami és privát hirdetések arányait érdemes figyelembe venni. Bár az is beszédes, hogy a Figyelőben az államhoz nem köthető reklámköltés két cégre jut. Az egyik a Stadler Rail, amely épp áprilisban írt alá egy uniós pénzekből fizetett, többmilliárdos szerződést a MÁV-val. A másik a Mediaworks, vagyis a Figyelő kiadója, így itt aligha volt pénzmozgás.
A Lokálnál a Miniszterelnöki Kabinetiroda volt a fő hirdető. Listaáron 70 millió forintnyi hirdetést értékesített az újság áprilisban, ebből 50 millió érkezett a karmelita kolostorból. A privátnak számító hirdetők közül a TV2 ugrik ki (listaáron 6,8 millió forinttal), de ez könnyen lehetett pénzmozgással nem járó barter. Megszokottan magas volt az állami hirdetések aránya a Magyar Nemzetnél és a Magyar Hírlapnál. A zászlóshajónak gondolt Nemzetben listaáron 105 millió forintnyi hirdetés landolt, ebből 84 millió közvetlenül állami forrásból. A Hírlap esetében a turisztikai ügynökség és a Miniszterelnökség vásárolt 56 millió forintért felületet, miközben a teljes bevétel 88,8 millió forint volt. A Népszava furcsa helyzetét jelzi, hogy a lap által eladott, 78 millió forintot érő felületből 66,7 millió forint esik a Miniszterelnöki Kabinetirodára és a Magyar Turisztikai Ügynökségre. Más, közéleti tartalmat (is) kínáló nyomtatott termék nem kapott állami reklámpénzt, már ha a Magyar Művészeti Akadémiának a Magyar Narancsba tévedt hirdetését nem soroljuk ide.
A kormány nagyvonalúsága a legjobbkor jön a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványban összeterelt szerkesztőségeknek. A reklámköltések visszaesése már a márciussal zárult első negyedévben is kimutatható, a legnagyobb független, nyomtatott portfólióval rendelkező Centrál Médiánál 6 százalékos volt a mínusz az előző évi adathoz képest, holott a magyarországi kijárási korlátozásokat csak március 28-án vezették be. A drámai zuhanást a második negyedév mutatja majd meg.
Hogy a kormánynak nem közömbös, elérnek-e az üzenetei a magyar polgárokhoz, azt a Facebookon és a YouTube-on mindenütt fellelhető kék hirdetések is mutatják. A magyar adóforintok így, „járulékos veszteségként”, a kormány ellenségeit is gazdagítják: az amerikai internetes óriásokat és a felületükön Orbán-vicceket mesélő humoristákat. ¬
