Szakítópróba
A hivatalnokok néma tiltakozásként tíz percre letették a tollat 1920. június 4-én, leálltak a villamosok, zúgtak a harangok – olvasható Szellem rovatunk cikkében, amely a száz évvel ezelőtti újságok cikkeiben tallóz. Ezek tanúsága szerint a trianoni békediktátum gyásza – bár csak egyetlen napra – összehozta az egymásra acsarkodó politikai oldalakat. Mintha most is hasonlót látnánk: a kormány visszafogottan emlékezik, és Karácsony Gergely is elrendelte, hogy egy percre álljon meg Budapest. A gesztus hasonló a száz évvel ezelőttihez, de az új emlékmű, a fővárosi és az állami plakátok szimbolikája szakít a harmincas évek irredenta jelképeivel, igaz (nem is annyira rejtve), világossá teszi, hogy felejteni egy évszázad után sem szabad. Kérdés, hogy „az ellenzék és szellemi holdudvara egy részének ellenséges, értetlen és indulatos méltatlankodása” – ahogy Vásárhelyi Mária fogalmazott Facebook-oldalán – mennyire gyengíti a főpolgármester bázisát. Fischer Ádám karmester mindenesetre nincs elájulva az ötlettől, Magyarország rovatunknak adott interjújában nem spórol a provokatív kijelentésekkel; szerinte a mai magyar kormány hálát adhatna Trianonért, mert az teremtette meg a nemzetiségileg homogén országot, amire menekültellenes politikája épül, ezért a gyásza hazug. A járvány lecsengésének eufóriájában a hatalomnak most épp nincs szüksége a menekültekre.
