Egységbeesve

„A történelmi Magyarország földrajzi egységéről és ideális természetes határairól, csaknem önellátó nemzetgazdaságáról, az európai biztonságpolitika szempontjából kiemelkedő stratégiai jelentőségéről szóló fejtegetései szilárd építőkövei lettek a két világháború közötti magyar nemzeti identitásnak, csakúgy mint azok a megállapításai, amelyek a magyarság regionális kulturális fölényét, államalkotó erejét, civilizációteremtő és -közvetítő hivatását hangsúlyozták, vagy amelyek Magyarország háborús felelősségét kívánták kisebbíteni. A Szent István-i Magyarország mint afféle aranykori hagyomány jelent meg Apponyinál, az a mögöttes gondolat pedig, mely szerint a magyar bár kis nép, de nagy nemzet, s különb, mint környezete, hosszú távú hatást gyakorolt. Mindez közrejátszott abban, hogy a kormánypolitika és a közgondolkodás fő áramlata negyedszázadon át nem tudott s nem is akart elszakadni Nagy-Magyarország ideáljától.” (Zeidler Miklós történész Apponyi Albert 1920. január 16-ai párizsi beszédéről, Rubicon, 2009.)