Nyúl Sándor

Portré

2020. június 4.

DGY

Nyúl Sándor

a Gránit Pólus elnöke

„Ma már csak kérek, nem utasítok” – mondja a 69 éves, 40 milliárd forintos vagyonával toplistás csúcsmenedzser. Vállalkozói vénáját az édesapjától örökölte, akinek a szocializmusban úri szabósága volt, ahol eredetileg műtősnő végzettségű édesanyja segédkezett. „Művészek, sportolók, néhány központi bizottsági tag alkotta a törzsközönséget.” „Majdnem vívó lettem, de az edzőm nem vitt ki a chicagói ifjúsági világbajnokságra, ezért otthagytam a pástot, és a felszabaduló energiáimat a Skála Áruházba fektettem.” A rendszerváltás után is Demján Sándor üzlettársa marad, bekapcsolódtak olyan cégek privatizációjába, mint a Videoton, az Ikarus vagy a Taurus. A fizetsége legtöbbször a társaság részvénye volt, így az első százmillióját azoknak az eladásából szerezte. Nem zavarta, hogy 1973-tól évtizedeken át a második volt Demján mellett, mindvégig vezetői pozíciókat töltve be azokban a vállalatokban, amelyek a köztudatban Demjánhoz kötődtek (Gránit Pólus, TriGránit). Alapítója volt a Gránit Banknak, amelynek most is felügyelőbizottsági elnöke, és a Demján-örökségként maradt Gránit Pólus-csoport elnöke. Közben saját, ingatlanokkal és informatikával foglalkozó cégbirodalmat is épített, közgazdászdiplomája után számítástechnikai, marketing-, pénzügyi tanácsadói, ingatlanfejlesztési és nemzetközi tőkebefektetési képesítést is szerzett. Tíz éve elkapta egy ritka, rosszindulatú betegség, amiből felgyógyult, de alapjaiban változtatta meg az életét. Rendszeresen teniszezik, vitorlázik és működteti motoros klubját, de átértékelte az emberi kapcsolatait is. Előző házasságában két fia, a másodikban két lánya született. A karantént a balatonkenesei nyaralójában vészelte át a feleségével, ahol – tesztelés után – a gyermekei és az unokái látogatják.

¬ Hogyan jöhetett létre 1976-ban a Skála, ami majdnem olyan volt, mint egy nyugati áruház?

Demján Sándor motiváltsága, víziója kellett hozzá, továbbá 200 szövetkezet, amelyeknek volt annyi pénzük, hogy versenytársat állítsunk az akkori pökhendi, hiánygazdaságra alapozó kiskereskedelemnek. Bécsi mintára építettük, parkolókkal, légkondicionálóval, önkiszolgáló rendszerrel. Étterem, kávézó és 28-féle szolgáltatás várta a vásárlókat. Jó csapatot hoztunk össze, de szigorúak voltunk: az alkalmazottaknak udvariasaknak kellett lenniük, egyenruhát hordtak, nem rágógumizhattak az eladótérben, és ha kellett, elküldtük őket fogorvoshoz. Karácsonykor fenyőillat lengte be az áruházat, s teljesen újszerű reklámokat találtunk ki – a Skála Kópéra mindenki emlékszik.