Az állam felhasználja a fasisztákat, és Magyarországon is igaz, hogy az erőszakszervezetekben, például a rendőrök között a szélsőjobb nagyobb arányban van jelen, mint a társadalom egészében. Semmi esély, hogy az állam tegyen valamit, ezért mi magunk lépünk fel a nácik ellen – mondta a HVG-nek Gábor, az egyik magyarországi antifás csoport tagja.
¬ Hogyan szerveződik az Antifa mozgalom, mennyien vagytok?
Ez nem szervezet, hanem informális mozgalom, amely Budapesten és máshol is leginkább baráti társaságokból szerveződött, majd bővült nagyobb létszámúra. Nehéz megmondani, hányan vagyunk, én olyan társaságba járok, amely két-három tucat főből áll, s ezen a szinten szerveződnek meg a különféle akciók. Az eseményeken viszont már megjelennek a szimpatizánsok is, ők is antifasiszták, és megférnek egymás mellett a különféle ideológiát képviselő emberek.
¬ Ki dönti el, hogy mit csináltok, hogyan koordináljátok az akciókat, például februárban a kitörés napja alkalmából szervezett ellentüntetést?
Internetes platformokon, közösségi oldalakon, illetve honlapokon kommunikálunk. A becsület napja elleni akció azért volt kiemelkedő, mert ez a náciknak nagyon fontos, és egész Európából érkeznek a prominens képviselőik. Minden évben voltak ellentüntetések, az idén azért voltunk sokan, mert komoly előkészítő munkát végeztünk. Decembertől fogva hetente találkoztunk, és kiadtuk egymásnak a feladatokat. Senki sem dönt egy személyben, csak konszenzusos határozataink vannak. Korábban egyébként voltam olyan eseményen, amikor húszan gyűltünk össze, s ha nincsenek ott a rendőrök, akkor nagyon megvertek volna bennünket.
¬ Csak a szervezés miatt voltatok sokan, vagy növekszik a radikális baloldal támogatása?
Nem érzem, hogy nőne. Magyarországon sokan hajlanak a jobboldal felé, és erős az öngyarmatosítás is: a Nyugatra figyelünk, és csak a jót vesszük észre. Dühös vagyok, ami az amerikai események kapcsán történik nálunk. Az emberek most érdeklődnek az antifasiszták iránt, de változatlanul nem kerül napirendre az, ami itt van: hogyan szorítják ki a cigányokat a társadalomból, vagy milyen tüntetés volt a napokban a Deák téren. Szinte senki sem foglalkozik a saját kisebbségeinkkel, de amikor valami történik egy több ezer kilométerre lévő kisebbséggel, az trendi, arra van reakció. Az is bosszantó, hogy sokaknak az antifasizmus az önidentifikáció része. Kimegy egy tüntetésre, mert az trendi, lehet készíteni jó képeket a közösségi oldalakra, ám egy héttel később már semmi sem marad a lelkesedésből.
¬ Sokan agresszív csürhének tartják az antifasisztákat.
Magyarországon ez nem probléma, mi annyira láthatatlanok vagyunk, hogy ritkán érnek bennünket ilyen vádak. Alaptalan is lenne, nem tudok arról, hogy Magyarországon bármilyen erőszakos cselekmény történt volna. A náciknál fordul elő, hogy követnek valakit, és megverik. Az antifasizmus nagyon tág dolog, mi általában reagálunk arra, amit a szélsőjobb tesz. A mozgalom nagyon különböző emberekből áll, s igaz, hogy radikális baloldaliak vagyunk, ám mivel konkrét eseményeket szervezünk, nem nagyon jön a felszínre, hogy valamelyikünk bolsevik vagy anarchista.
¬ Merrefelé megy Magyarország szerintetek?
Egyre komolyabbak a társadalmi különbségek. De ez nemcsak magyarországi probléma, és nemcsak a rasszizmusról szól, hanem a gazdaságról is: látjuk, milyen szélsőségek vannak az USA-ban, Németországban, illetve más társadalmakban is. S bár Berlin valóban szép, de azt elfelejtjük, hogy Németországban van még mindig a legtöbb náci, s ők Magyarországra is járnak, és pénzelik az itteni szélsőjobbot.
¬ Mit gondoltok a hagyományos baloldali pártokról?
Nem hiszem, hogy azok Magyarországon valóban baloldali politikát folytatnának, nem tudunk például azonosulni azzal a liberális politikával, amelyet az MSZP képviselt kormányzásának éveiben. Akadnak közöttünk, akik a Párbeszédben látnak pozitív jeleket, ha egyáltalán pártnak tekinthető ez a tömörülés. De sokan vannak, akik az egész pártrendszert elvetik, mert Magyarországon jelenleg egyetlen párt sem akar foglalkozni a valódi problémákkal. ¬
