A kerek évfordulók nem csak emlékezésekkel, könyvdömpinggel is járnak. Így volt ez, s még egy darabig így is lesz az idei centenáriumon. A Monarchiával vesztes Magyarország kis országgá csonkítása ugyanis máig kísértő sokk. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írásból az évfordulóra Gyurgyák János történész három vaskos kötetnyit gyűjtött egybe. Pontoskodva persze csak kettőt, mivel az 1920-ban, majd nyolc évvel később kissé bővítve ismét megjelentetett Vérző Magyarország című irredenta kötetet Kosztolányi Dezső jegyezte. Az ő elhíresült, hírhedett összeállítását az Osiris Kiadó vezetője mint megkerülhetetlen forrást vette át, az utána született művek (irodalmi alkotások, tanulmányok, vitairatok) rostálására maga vállalkozott. Egészen a legutolsó időkig, amikor is szembetalálta magát egy általa nem méltányolt (kényszerűen elfogadott), valójában azért nagyon is méltányolható szemponttal. Nevezetesen azzal, hogy jó néhány (Gyurgyák által fel is sorolt) jeles történész nem kívánt ugyanabban a kiadványban szerepelni más (meg nem nevezett) „kollégákkal”. Az ily módon csonkult almanach másik – utószava szerint –, nagyobb hiányosságának az összeállító azt tartja (s ebben teljességgel igazat adhatunk neki), hogy terjedelmi és egyéb okok miatt nem közöl román, szerb, cseh, szlovák és ukrán Trianon-reflexiókat. Mindazonáltal a három kötet megjelenése pillanatától megkerülhetetlen alapművé lépett elő. A ráadás-kuriózum a nyolc kihajtható, plakátméretű melléklet, korabeli röplapok például (lásd képünkön) és térképek. Utóbbiak közül a béketárgyalások küldöttségi tagja, Teleki Pál 1919-es néprajzi és Sebők László 2020-as, a Kárpát-medence etnikumainak elhelyezkedését mutató térképe akár még a mai bősz mindentvisszázókat is elgondolkodtathatja.
