Nem olyan nagy a pofájuk
Ha a vörös rókák a városba költöznek, előbb-utóbb hasonlítani kezdenek a háziállatokra. Ezt állapították meg a Glasgow-i Egyetem munkatársai, miután megvizsgáltak néhány száz példányt a brit városokba húzódó állatok közül. A leginkább szembetűnő változás, hogy a városi rókák pofája rövidebb. Ezt a tudósok azzal magyarázzák, hogy a hosszú pofával jobban lehet mozgó eleségre vadászni, a „készételt” viszont kényelmesebb rövidebb pofával megenni. Márpedig a városi rókák táplálékának több mint harmada az emberek által kidobott étel. A rövidebb pofa jelenti az egyik különbséget a farkasok és a kutyák között is, ezért sejtenek párhuzamot a tudósok, bár hangsúlyozzák, hogy a városi rókák távolról sem háziállatok – de nem zárható ki, hogy a domesztikálódás felé vezető út elején tartanak. A brit kutatás érdekesen rímel egy egyedülálló orosz kísérletre. Hat évtizede zajlik az a szelekció, amelyet Dmitrij Beljajev biológus kezdett. Minden generációból a legszelídebbnek mutatkozó tíz százalékot tenyésztették tovább. Sok nemzedék után a rókái a háziállathoz hasonlóvá váltak. Ráadásul sok más tulajdonságuk megváltozott, mint a kutyáknál. Ilyen „melléktermékek” például a fehér foltok, a lelógó fül, a játékosság. És az ő pofájuk is rövidebb lett.
