Máigterjed

Az Európába 1347 őszén genovai kereskedők által a Fekete-tenger partvidékéről behurcolt pestisbaktérium – patkányokon élősködő bolhák révén – egy év alatt ért Dél-Itáliából Londonba. Öt év alatt letarolta a kontinens nagyjából 80 milliós lakosságát, mivel a megfertőződöttek 80 százaléka bele is pusztult a szörnyű tünetekbe. Kutatók között máig nincs egyetértés, hogy pontosan hányan haltak bele a járványba. A becslések 30 százalék és 60 százalék között szóródnak. Az utóbbit, vagyis nagyjából 50 millió áldozatot feltételezi Ole J. Benedictow, az Oslói Egyetem pestisjárványokkal foglalkozó kutatója, mivel szerinte a korabeli források alapvetően a férfiakat tartották számon, így a nők és a gyermekek „eltűnését” kevésbé lehet nyomon követni.

A nyáron pusztító, hidegben visszahúzódó kórokozó 1670-ig rendszeresen tizedelte a kontinens lakosságát. Londonban 1665-ben dúlt az utolsó, 70 ezer áldozatot követelve. A fekete halálként is emlegetett pandémia Magyarországot 1347–1352 között – Közép-Európához hasonlóan – kevésbé sújtotta, annál inkább a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben, amikor több mint ötször annyian (410 ezren) haltak meg, mint a fegyveres harcokban.