¬ A színművészeti szenátusa rektorrá választotta önt, de ahelyett, hogy kinevezte volna a miniszter, ön alól szervezik ki az intézményt. Hogy viseli, hogy ebben a valóságos színdarabban főszereplő lett?

Nem ennek az Erzsébet-kori bosszútragédiából és fenékberugdosós ócska bohózatból összefércelt darabnak a szerepére jelentkeztem, amikor pályáztam. Amúgy sem képzeltem magam főszerepbe, azt gondoltam, hogy rektorként is dramaturg maradhatok, segítve a „társulat” munkáját. Akkor még nem ütött be a „Gothár-ügy”, nem fordult horrorisztikusba az egyetem ellen folyó lejárató kampány és nem volt műsoron a modellváltásnak mondott misztériumjáték.