A nagypályán ismeretlen játékossal akarja megnyerni ciklusa második félidejét az újrázni készülő francia államfő, Emmanuel Macron. Az új kormányfőnek, Jean Castexnek a hiányzó bázist kellene behoznia az elnök pártja mögé.
Édouard Philippe és Jean Castex. Mint két politikai tojás
AFP / LUDOVIC MARIN
Szimuláltszínvakság
A rendőri erőszak ellen tüntetők a Mars-mezőn. Dühös tömeg, védett szobrok
afp / GEOFFROY VAN DER HASSELT
Voltaire, Colbert, Lyautey vörösben, Gallieni feketében. Ez nem valami történelmi dráma jelmezterve, hanem párizsi utcakép júniusban. A francia felvilágosodás vezéralakjának, illetve XIV. Lajos de facto pénzügyminiszterének a szobrát vörös festékkel öntötték le, ugyanúgy, mint Lyautey tábornokét, a Párizs 1915-ös megvédéséért tisztelt Gallieniét pedig fekete lepelbe csomagolták. A köztudatban ők Franciaország nagyjai, ám életrajzukban vannak olyan foltok, amelyek miatt antirasszista célpontokká váltak. Voltaire gyarmati cégekbe fektetett be, Jean-Baptiste Colbert dolgozta ki a Fekete kódexet, amely a gyarmati rabszolgák életét szabályozta, Hubert Lyautey és Joseph Gallieni Afrikában meg Indokínában vezetett kegyetlen hadjáratokat, mielőtt érdemeket szerzett az első világháború idején.
Vidéken is volt egy-két akció hasonló pedigréjű emlékművek ellen, messzebb azonban nem mentek. Emmanuel Macron államfő sietett közölni: a köztársaság nem töröl ki a történelméből egyetlen nevet, nem fognak ledönteni egyetlen szobrot sem. Egységében kell néznünk a történelmünket – tette hozzá –, ahelyett, hogy megtagadnánk, kik vagyunk.
Márpedig a szobrok ellen forduló indulatokat olyan ügy szította fel, amelynek súlyos voltát sokáig tagadták, ráadásul kínosan egyezik az USA-ban rendőri akció áldozatául esett George Floyd szimbolikussá vált ügyével. 2016 júliusában egy igazoltatás során meghalt a fekete Adama Traoré, de csak idén június elejére mondta ki egy határozat, hogy halálát rendőri erőszak okozta. Az ezt követő megmozdulásokban végül húszezres tömeg tüntetett Párizsban a hatósági brutalitás és a rasszizmus ellen, a Black Lives Matter mozgalom jelszavaival.
Ekkora demonstráció Franciaországban nem szokatlan, de a tárgya miatt az volt. Hivatalosan ugyanis nemhogy megkülönböztetés nincs, az „egyenlőség, testvériség” jegyében statisztika sincs a polgárok etnikai vagy vallási hovatartozásáról. A probléma meglétének elismeréseként a gyűlöletbeszédet, a diszkriminációt törvény tiltja, a rasszizmus ellen küzdő szervezetek jogi akcióit támogatják, de egyre többen tartják ezt kevésnek. A deklarált állami „színvakság” valójában a fehéreknek kedvez – mutattak rá elemzők –, mert nem számíthat segítségre az, aki a bőrszíne miatt hátrányt szenved az oktatásban vagy a munkaerőpiacon. Nem könnyíti meg a tisztánlátást, hogy Franciaország egykor „kiszervezte” a rabszolgaságot a gyarmataira, európai területén tilos volt, így az ott élők úgy szocializálódtak, hogy a rasszista megkülönböztetés az valami olyasmi, ami máshol van.
A közelmúlttal szembenézés is részleges – figyelmeztetett legutóbb a France24-nek adott interjúban Algéria elnöke. Abdelmadjid Tebboune szerint országától csupán félig-meddig kért bocsánatot Párizs a több mint 130 éves gyarmati uralomért, illetve az annak 1962-ben véget vető háborúért. A 2017-es elnökválasztási kampányban vihart kavart Macron kijelentése, miszerint hazája emberiség elleni bűntetteket követett el Algériában. Azóta azonban csak annyival ment tovább, hogy tavaly decemberben súlyos tévedésnek nevezte az egész gyarmatosítást, és arra szólított fel, hogy lépjenek túl a múlton.
