Corpus Christi

Az utóbbi évek egyik megrázó lengyel filmje, a Corpus Christi egy olyan fiatalember története, aki a halállal végződő súlyos testi sértésért töltött büntetéséből próbaidőre bocsátva papnak adja ki magát. Az angyalarcú fiú testét tetoválások borítják, miként a falu is csak látszólag éden, valójában súlyosan sebzett. A Danielt alakító Bartosz Bielenia a szerepével tökéletesen azonosítható, hol magával ragadó, hol taszító karakter: szeretetre méltó és veszélyes. E két tulajdonságával sikerül néhány napra egy összetört, hitehagyott, irigy közösség szellemi vezetőjévé válnia. A betegeskedő öreg plébános helyét hazugsággal foglalja el, ezt követően viszont minden törekvése arra irányul, hogy bocsánatot nyerjen korábbi és menet közben elkövetett bűneiért. Gyóntat, feladja az utolsó kenetet, misézik, és mivel szívből beszél, képes kapcsolatba lépni az emberekkel, és arra kényszeríteni őket, hogy szembenézzenek azokkal az érzésekkel, amelyeket addig elnyomtak magukban. A számos díjat elhódító Corpus Christi az idén versenyben volt a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért, de azt a dél-koreai Élősködők nyerte. A bemutatása óta találgatások és viták kereszttüzében áll. Az első kockákon megjelenő felirat szerint a filmet megtörtént események inspirálták. A rendező, a harmincas éveinek közepén járó Jan Komasa azt állítja, Daniel, javítóintézeti társai és az összes többi szereplő figuráját is több életmintából gyúrta össze. A déllengyel falu főterén felállított tablókép és oltár a helység legszomorúbb napján elhunyt fiatalemberek emlékét őrzi, sokan azonban még erősebb szimbolikát látnak benne: annak a nyughatatlanságnak, tanácstalanságnak, fájdalomnak és megosztottságnak a metaforáját, amit az immáron tíz éve történt, de még sokáig feldolgozhatatlan szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség okozott a társadalomban.