Gyerekesviselkedés

„Minimum kasztrálnám. Aztán levágnám a kezeit, hogy hozzáérni se tudjon egy csemetéhez sem.” Ezzel csatlakozott egy résztvevő a vitához a Védjük Meg A Gyerekeinket! Facebook-csoportban. A csoportot jó szándékú civil aktivisták hozták létre. Első megmozdulásukként múlt csütörtökön a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületénél mintegy 100-150-en tüntettek a Kaleta-ügyben hozott ítélet miatt. Mint írták: „a törvény puhakezűsége ellen” tiltakoznak. A Facebook-csoportban ugyanakkor megjelentek annak jelei is, mennyire szélsőséges indulatokat képes kiváltani a pedofília. „Az összes ilyennek egy P betűt süttetnék a homlokára” – írta valaki, aki a cikkünkben idézett többi véleményhez hasonlóan női néven jelentkezett be. „Simán életfogytig. Nem is kérdés. Ugyanaz a kategória, mint a szándékos emberölés. Hiszen lélekben megölik ezeket a gyerekeket” – adott valaki jogértelmezési leckét. Sokaknál előkerült a kedvelt toposz a pedofilok börtönbeli helyzetéről, például így: „Megvakítani… Ha ez »túl durva«, akkor a megfelelő börtönben majd megkapja a cellatársaktól a megfelelő »testápolást«.” Egy hozzászólót hosszas párbeszédben sem tudott lebeszélni vitapartnere (neve alapján valószínűleg egy nőjogi aktivista) a gyilkossági terveiről: „Ha kiderülne bárkimről, hogy pedofil, simán az arcába nyomnám éjjel a párnát!”

Hasonló helyzetre mindenütt így reagálnának – mondja Csepeli György szociálpszichológus. Morális pánikról van szó: a kifejezés lényegében arra utal, amikor egy csoportot vagy jelenséget veszélyesnek minősít a közvélemény, és szigorú intézkedéseket követel. Ezúttal egy racionális félelmet (az aggódást a gyerekekért) nagyít fel a fantázia. Ráadásul ez esetben tragikus módon összeadódik a szexualitás és az agresszivitás, két olyan dolog, ami például Freud szerint az ember két alapvető mozgatórugója.