Bezzegvárossá tenné Debrecent a kormány. A kivételes figyelem – és támogatáscunami – mögött nem nehéz meglátni a politikai motivációt.
A Millenniumi szökőkút, háttérben a debreceni nagytemplommal. Főnix lesz?
Kiss-Kuntler Árpád
Menedékésmenekülés
Debreceni piacozók 1910-ben. Zsíros, szalonnás
A kormánypárti körökben újabban a „nemzet fővárosaként” is emlegetett Debrecen paradox módon a trianoni szerződésnek köszönheti modern kori fejlődését. A magára oly büszke „kálvinista Róma” ugyanis hiába lett 1693-ban mezővárosból szabad királyi város, onnantól hanyatlásnak indult. Száz évvel később már jellegzetes pusztai városként írnak róla, s hiába vetekszik akkor lakossága Budáéval, Petőfi már azt írta róla 1847-ben, „itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak”. Egy évvel később viszont nagy megtiszteltetés érte a várost, a szabadságharc kormányának ideiglenes fővárosa lett. Ez azonban nem változtatott sokat Debrecen jellegén, Ady Endre a zárkózott, merev kálvinista városból elmenekült a sokkal dinamikusabban fejlődő Nagyváradra.
„Zsíros város” – írta Ady menekülése után Debrecenről a XX. század elején, ahol szerinte „apatikus s ijesztően konzervatív a debreceni szellem”. Ez persze akár még megfelelő alap is lehet arra, hogy mai kormánypártiak fővárost vizionáljanak a cívisvárosból, amit elősegíthet az is, hogy egy igazán konzervatív személyiségnek, Klebelsberg Kunónak köszönheti a város, hogy regionális központtá nőtte ki magát a Tiszántúlon. „Trianon után megalkottuk Nagydebrecen és Nagyszeged eszméjét”, mondta Klebelsberg 1930-ban, amelyeket „az urbanitás minden eszközével olyan fokban kell megerősíteni, hogy nyugati értelemben vett nagyvárosok legyenek”.
Ez Debrecenben mindenekelőtt az egyetem kiépítésével sikerült is, amit elképesztő infrastrukturális fejlődés követett. Így már nem volt kérdés, hogy amikor a második világháborúban az oroszok elfoglalták a várost, alkalmasnak tűnt a magyar parlament újbóli befogadására. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ugyanabban a teremben – a Református Kollégium Oratóriumában – ült össze, mint ahol 1849-ben ülésezett az Országgyűlés, s így száz napig Debrecen újra magyar „főváros” lett. Ha már kétszer oda menekült a magyar parlament és kormány, akkor ezt a lehetőséget fenn kell tartani – gondolhatják a debreceniek, ahol tavaly például „A másik főváros” címmel nyílt meg kiállítás. Kormánypárti megmondóemberek már arról cikkeztek, hogy a konzervatív Debrecen a „nemzeti ellenállás fővárosa”, ám ennél nem is lesz több. Budapest az ország központja politikai, igazgatási, de kulturális értelemben is, Debrecennek pedig marad a „nemzeti ellenállás”, jórészt uniós pénzekből.
