¬ Frissdiplomásként betiltott kiállítással kezdődött a pályája. Miért ment szembe ilyen radikálisan a kultúrpolitikával?

A főiskolán nem volt kötelező illusztrálni az ideológiát, de nem is nagyon lehetett eltérni tőle, a politika mindig ott settenkedett körülöttünk. Páran úgy éreztük, ez a hazug út nekünk nem felel meg, úgyhogy eljutottunk még a félreállított Kassák Lajoshoz is, bár úgy kellett kinyomozni a címét. A tiltott úton megismert francia absztrakt festészet mintájára készítettük a munkáinkat, és ezeket állítottuk ki diplomázás után. A rektor, a szocialista realizmus mestere, Domanovszky Endre őrjöngött, hogy a kapitalista métely minden óvintézkedés ellenére megjelent a főiskolán. Az első bezárt tárlatot jó tíz évig hasonlók követték. A hajdani diáktársakkal egyetemi és népfrontklubokban mutatkoztunk be, de feljelentések nyomán csak egy-két napot éltek ezek a kiállítások. Azért egy szűk értelmiségi kör mindig eljött a megnyitókra, és terjedt a híre a fiatal művészek lázongásának.