Művészetekhullámvölgye

Fazekas István

A zenés rendezvények tiltásának lebegtetett fenntartása bizonyos értelemben a sportversenyek megrendezését is szolgálja. Hogy Magyarország fogadhassa a Forma–1 mezőnyét, július 24-étől otthont adhasson a járvány kitörése utáni első nemzetközi úszóversenynek, és reménykedhessen az európai labdarúgó­­-szuperkupa szeptember 24-ei, közönség előtti megrendezésében, ahhoz két dolgot kell garantálnia. Egyrészt szelektív módon be kell engednie olyan államok polgárait, akik máskülönben tiltólistán vannak. Mint például a négyezer fős Forma–1-es személyzet bő kétharmadát kitevő briteket. Ezt az Orbán-kormány szemrebbenés nélkül megteszi. Másrészt változatlanul alacsony fertőzöttségi szintet kell felmutatnia a nemzetközi sportszövetségek felé. Márpedig egy könnyűzenei fesztivál akár a Puskás Arénába álmodott csúcsrangadót is kockáztathatja.

Az egyértelműen látszik, hogy az alacsony fertőzöttségi mutatók egy sor kérdésben versenyelőnyt jelentenek egy ország számára: a polgárai szabadon utazhatnak, és turisták érkezésében is reménykedhet. Ugyanakkor épp a magas mobilitás jelenti a kockázatot, ahogy azt februárban tapasztalni lehetett az osztrák Alpokban működő téli szórakozóhelyek vagy a Bajnokok Ligájának észak­olasz nyolcaddöntője példáján. Az lenne a racionális, ha a könnyűzenei és a sportrendezvényeket egyaránt tiltanák – vagy egyaránt engedélyeznék, amolyan svéd koncepció szerint. A szigorú sorokba rendezett ülések sem jelentenek garanciát arra, hogy a B-közép szenvedélyes szurkolói higgadtan a hátsójukon vesztegelnek. Vagy ha ez nem baj, engedjük meg a zenerajongó fiataloknak is, hogy valamennyit kiengedjenek a gőzből.

Könnyű azon élcelődni, hogy a sportra Magyarországon senki sem kíváncsi, vagyis egészségügyi kockázatot sem jelent. A tét azonban nagyobb, a versenyek megszervezése pedig valószínűleg hosszabb távú célokat szolgál. Most lehet ugyanis bevágódni a nemzetközi szövetségeknél, bizonyítani az elkötelezettséget, az anyagi áldozatkészséget. S mivel a magyar választó a sportra költött százmilliárdokat egy évtizede tűri, a kormány semmit sem kockáztat a pénzszórás folytatásával. A most szerezhető jó pontokat később be lehet váltani az Orbán-kormány mit sem csökkenő ambícióinak teljesítésére. A folytatódó stadionépítések is azt bizonyítják, hogy a legfőbb cél megmaradt: Budapesten olimpiát kell rendezni. ¬ Gergely Márton

Reviczky Zsolt

Sok művész lába alól teljesen kicsúszott a talaj az elmúlt hónapokban. Többen pizzafutárok lettek, neves zenészek kezdtek „vendéglátózni”. Honlap is indult, hogy a munka nélkül maradt művészeket és a reménybeli munkaadókat összehozza. Horgas Péter dísz­lettervező és Kerekes Viktória színésznő belsőépítészeti vállalkozást alapított. Dés László önéletrajzot ír, „sok kiadó megkeresett korábban is, de mindig elhárítottam őket, mert még a nyersanyagra szerettem volna koncentrálni, de úgy döntöttem, hogy az előttem álló egy–másfél éves hallgatást és az azzal járó depressziót most visszaemlékezéseim megírásával és egy nagyobb zenei mű komponálásával próbálom oldani” – árulja el. A 35 éves Pirgel Dávid szabadúszó énekes, színész még messze van a visszatekintéstől, azt mondja: „Közel egy hónap otthon töltött idő után, miután az összes kottát rendszereztem, a lakás minden részét többször kitakarítottam, éreztem, hogy kell valamit kezdenem magammal.” Éppen álláshirdetéseket böngészett, amikor a társasházuk kertjében egy csapat kertész bőgetni kezdte a fűnyírót. Odament, és megkérdezte, beállhatna-e közéjük egy állástalan színész. „A mikrofont felváltotta az ásó, a Vámpírok bálja Herbertjének jelmezét pedig a kertésznadrág. Volt olyan kert, ahol, miután kiderült, mi az eredeti szakmám, visszahívtak fellépni a kertavatóra” – mondja a művész. „Nyitni kell, és több lábon állni. Ezt tanultam az elmúlt hónapokban” – teszi hozzá.