Pofára lesnek

Ki az az idegen, aki velünk szemben ül a metrón? Ki az az ellenzéki, aki tüntetni merészel ellenünk? Egyik kérdés ártatlanabb, mint a másik – de még az egyik sincs igazán rendben. Ezért kényszerült hamar átalakítani arckereső szoftverét egy lengyel startup, a PimEyes. A program újabban nem fogad el feltöltött képet, hanem csak webkamerás fotót, ezzel szavatolva, hogy annak a képmására keresnek rá, aki a gép előtt ül. A PimEyes ártatlan állítása úgy szól, hogy éppen a felhasználók magánszférájának védelmét igyekszik segíteni: azt, hogy ki-ki megtalálhassa, nem bukkan-e fel a fotója illetéktelen helyen. A módosítást adatvédők tiltakozása előzte meg, hiszen ha egy ismeretlenre a képmása alapján rábukkantak néhány weboldalon, akkor már könnyen azonosítható, és rossz esetben megkereshető, zaklatható. A netzpolitik.org német szakportál azt a szélsőséges példát ismertette, hogy egy dühös férj bosszúból feltöltötte volt felesége intim képeit, és az arc alapján a PimEyes keresője kiadta ezeket a felvételeket. A PimEyes működése jelzi, hogy az arcfelismerés már nemcsak a titkosszolgálatok drága eszköze, hanem bárki bevetheti, illetve áruba bocsáthatja, aki ért a programozáshoz. Hasznos itthoni példa ugyanakkor, hogy a könyvek és újságok digitalizálásával foglalkozó Arcanum (szintén magánvállalkozás) újabban nemcsak szöveges, hanem arc szerinti keresést is lehetővé tesz a mai és a történelmi magyar sajtóban.