Molnár Piroska

Portré

2020. július 23.

fazekas istván

Molnár Piroska

színművész

„Életfilozófiám a túlélés. Tudni, hogy bármikor bármi megtörténhet” – vallja az 1945-ös, ózdi születésű színésznő. Anyja, „a jég hátán is megélő, mindenhez értő asszony” egyedül nevelte őt és a bátyját. Apja, aki főkertész volt Putnoky Móricz birtokán, nem tért haza a szovjet fogságból. A Battonya melletti Kunágotán telepedtek le, miután nem tudtak átjutni a határon, hogy visszatérjenek a mama szülőföldjére, Erdélybe. „Csodálatos, természetközeli gyerekkorom volt. Albérletben laktunk egy állatorvos házaspárnál, a padlásukon rengeteg könyvet fedeztem fel.” Versmondásban és atlétikában egyaránt jeleskedett, talajtornában megyei bajnoki címig jutott, de már „öt-hat éves korom óta tudtam, hogy színész leszek”. Anyai ösztönzésre közgazdasági technikumot végzett Szegeden, majd elsőre felvételt nyert a Színművészetire. „Ne izguljon, magának végig kell ennie az étlapot, hogy megkapja a desszertet” – e szavakkal biztatta mesterségtanára, Pártos Géza. Másodévesen kiválasztották az első Táncdalfesztiválra, egy Hajdú Júlia-dallal a képernyőre is került. Az elektronikus zeneművéhez női hangot kereső Eötvös Péter szintén felfigyelt rá, aminek házasság lett a következménye. Szegeden kezdte a pályáját, 1968-ban. Zsámbéki Gábor hívására 1971-ben Kaposvárra szerződött, ahol – leszámítva a rövid nemzetis és katonás kitérőt – közel 25 évig volt tag. Anatolij Vasziljev színésznőkkel tervezett Lear királyához Törőcsik Mari csábította vissza a Nemzetibe, ahonnan 2013-ban a Tháliába szerződött. Leghosszabb sikerszériája, a 25 éve játszott Bors néni kapcsán megjegyzi: „Néha bosszant, ha csak ezzel azonosítanak.”

Ötven éve él budai nagypolgári lakásában. Kedvenc elfoglaltsága a könyvgyűjtés, az olvasás, a rejtvényfejtés.

¬ Élet-nagytakarítás címmel beszélgetős könyv jelenik meg a 75. születésnapjára Bíró Kriszta tollából. Milyen területen végezte a legalaposabb takarítást?

Úgy indult, hogy a szőnyeg alatt is söprök, de ahogy egyre beljebb haladtunk, azt éreztem, ez se, meg az se tartozik a nyilvánosságra. Azt hiszem, végül csak a pormacskáktól szabadultam meg. A többit majd a halálom után mások megcsinálják, ha érdeklek még valakit.