Fukar kezekkel

Túry Gergely

Ismeretes, hogy a magyar kormány 2017 és 2022 között 27-ről 11,5 százalékra tervezi csökkenteni a szociális hozzájárulás kulcsát, és idén július 1-jétől már csak 15,5 százalék a kulcs. Farkas Zoltán kitűnő cikkében sokoldalúan elemzi, hogy mi a baj a szociális hozzájárulás mértéktelen csökkentésével. Három pontban foglalom össze a bírálatát: a) A munkáltató által fizetett szociális hozzájárulás egyre kisebbé válik a munkavállaló által fizetett járulékhoz képest (27 : 18,5 = 1,46 helyett 11,5 : 18,5 = 0,62). b) Hat év alatt a GDP kicsit több mint 1 százalékáról legalább az akkorra tervezett GDP 3 százalékára nő a társadalombiztosítási kassza hiánya. c) Relatíve tovább szegényednek a nyugdíjasok, tovább romlik az állami egészségügyi ellátás, ezen a 13. havi nyugdíj bevezetése alig segít. Rövid hozzászólásomban a következőképp szeretném kiegészíteni a cikket. Önmagában nem tartom rossznak, ha a munkavállalói járulék nagyobb, mint a munkáltatói járulék, mert így jobban látja a dolgozó, hogy mennyibe kerül a társadalombiztosítás. (A Bajnai-kormány által bevezetett szuperbruttó szemlélet is erre irányult, de nem sikerült végigvinni.) Persze így a közgazdaságilag releváns szuperbruttó bérhez képest a közgazdaságilag önkényes bruttó bér emelkedik, s ez változatlan szja-kulcs mellett emeli az szja-bevételeket. Ugyanakkor a szuperbruttóban kifejezett társadalombiztosítási járulék 35,8-ról 26,9 százalékra csökken. Egy fenntartható és méltányos társadalombiztosítási rendszerben (svéd, német) a tb-járulékkulcs értéke csak lassan változik, és a társadalombiztosítási kiadások zömét járulék fedezi. A magyar kormány ezekről az elvekről talán nem is tud, és ha mégis, akkor sutba vágja őket. Előre félek attól, milyen kártékony külön­adókat kell majd bevezetni, hogy az elkerülhetetlen járulékkulcs-emelést megkerülje a kormány. Az átlagos nyugdíjas relatív elszegényedését a reálbérrobbanás és a már megállapított nyugdíjak árindexálásának együttese okozza. Ahogyan lelassul a reálbér-növekedés, s a csökkenő foglalkoztatás miatt megáll a reálbér tömegének növekedése, valamint fokozatosan kicserélődnek a régi kisnyugdíjasok az új nagynyugdíjasokra, az átlagnyugdíj reálértéke jelentősen emelkedni fog. (Hacsak nem csökkenti az új nyugdíjakat a kormányzat minél előbb.) Mindenképpen megmarad azonban a 2016 előtt és a 2019 után nyugdíjba vonulók átlagnyugdíja közti szakadék. Kár, hogy ezt a csapdát nagyon kevesen vettük észre!