Pénzbeszél

London volt a jómódú oroszok talán legnépszerűbb európai városa. Az oligarchák mellett a felső középosztály képviselői is ezerszámra költöztek a hivatalos orosz médiumok által újabban megint a „rothadó Nyugat” egyik jelképének nevezett metropoliszba. Egymás után rendezték az orosz bálokat, a neves iskolák tele voltak orosz diákokkal, az ingatlanárakat pedig részben a keletről jött vásárlók tartották magasban. 

Mindez – legalábbis átmenetileg – megváltozott 2018-ban: a márciusi Szkripal-merénylet miatt betelt a brit hatóságoknál a pohár, és megkezdték az „aranyvízumok” felülvizsgálatát. Az első áldozat a Vlagyimir Putyin bizalmasának számító Roman Abramovics volt. Nem hosszabbították meg a Chelsea tulajdonosának tartózkodási engedélyét, aki erre azzal válaszolt, hogy Izraelbe költözött, és leállította az idén is a Bajnokok Ligájában induló londoni klub stadionjának a felújítását.

Ezután több tucat, viszonylag kisebb befolyású orosz oligarcha jutott hasonló sorsra. A mintegy hétszáz érintett közül sokan pedig úgy döntöttek, lelépnek a hosszabbítási kérelem beadása nélkül. Megszigorodott a „közrendűek” beengedése is, az oroszok arra panaszkodnak, hogy a britek a korábbinál sokkal nehezebben adnak nekik vízumot.

A szigor idővel enyhült, mert az oligarchák tömeges hazazsuppolása komoly adóbevétel-kiesést okozna. A gazdaság azt is megérezné, ha működési nehézségek lépnének fel a brit tőzsdén bejegyzett 57, orosz irányítás alatt lévő nagyvállalatnál. Így a többi nagyhal – például Oleg Gyeri­paszka vagy Aliser Uszmanov, az Arsenal futballklub korábbi résztulajdonosa gondtalanul élhet Nagy-Britanniában. A furfangos Abramovics – aki zsidó származása okán gyorsan megkapta az izraeli állampolgárságot – ugyancsak beutazhat, hiszen izraeliként vízummentességet élvez.