Mitüzenaszembogár?

afp / YURI CORTEZ

Általában három, de legfeljebb kilenc másodpercig tartanak a szemkontaktusok – mérték fel pár éve a University College London (UCL) pszichológusai. A tartós szemezés ugyanis – még az egyébként minden szempontból szimpatikus vagy kifejezetten vonzó partnerrel is – meglehetősen zavarba ejtő tud lenni. Mindez annak ellenére (vagy talán épp azért), hogy a szem az egyetlen szerv, amelyen keresztül a kutatók szerint az agynak közvetlen kapcsolata van a külvilággal. Egy érzelmileg nem túlfűtött, átlagos hétköznapi szituációban ennek annyira a hatása alá tudnak kerülni a résztvevők, hogy rövidebb-hosszabb időre muszáj elkapni a tekintetüket, hogy képesek legyenek a mondanivalójukra koncentrálni. Egyes pszichológusok szerint a felnőttek úgy hozhatják ki a legtöbbet a gyerekekből (akár beszélgetés, akár számonkérés közben), ha nem néznek állandóan a szemükbe.

Az átlagosnál jóval tartósabb szemkontaktus meghökkentő hatásaira öt éve az Urbinói Egyetem pszichológusa, Giovanni Caputo hívta fel a figyelmet. Kísérletének résztvevőit egy méterre ültette le egymással szemben egy meglehetősen gyengén világított helyiségben, és arra kérte őket, hogy semleges arckifejezéssel nézzenek egymás szemébe tíz percen át. A szemezők utóbb „semmihez sem fogható” élményekről számoltak be, melyek során a környezetet már-már valószerűtlennek – olykor fekete-fehérben – érzékelték, különféle hallucinációik támadtak (például a másik arcát eltorzultnak, szörnynek látták), és emlékezetvesztést éltek át. Magyarán a tudatuk enyhe szétesését (szakszóval: disszociációt) kezdték tapasztalni. Bár más kutatóknak voltak fenntartásaik a kísérlet módszertanával és eredményeivel kapcsolatban, úgy tűnik, a tartós szemkontaktus a tudatmódosító szerekhez hasonló hatást képes kiváltani.