Magukban lennének
A legtöbben szívből utálják, mégis hiányzik nekik a munkahelyre való napi ingázás. Erre jutott az a brit kutatócsoport, amely kifejezetten a koronavírus kapcsán terjedő home office hosszú távú hatásait vizsgálja. Bár a rendszeres ingázás köztudomásúan (és tudományosan igazoltan is) lélekölő, környezetszennyező és egészségkárosító, a Stirlingi Egyetem munkatársai úgy tapasztalták, hogy minden második általuk megkérdezett szívesen visszatérne a napi bumlizáshoz. Ezt azzal indokolták, hogy a nap során ez az egyetlen olyan periódus, amikor van idejük önmagukra, és tudnak például rádiót vagy zenét hallgatni, olvasni, kapcsolatot tartani a barátokkal, családdal. Különösen a rendszeres olvasók sajnálták az ingázás elmaradása miatti kiesést, noha az otthoni munka mellett – elvileg – több idejük maradna erre a szabadidős tevékenységre. A kutatók ugyanakkor kiemelik, hogy az „énidő” mellett pszichésen is nagyon fontos szerepe van a rendszeres utazgatásnak, mivel segít mentálisan felkészülni a munkahelyi kihívásokra, hazafelé pedig van idő túllépni a felszültségeken és – jó esetben – elfelejteni a benti problémákat. Ezért is hiányolják ezt a „pufferidőt” elsősorban azok, akiknek a karantén alatt nem sikerült az ingázást valamely hasonló funkciójú elfoglaltsággal (például séta, sport, olvasás) kiváltaniuk. Szakértők szerint a sokat tárgyalt home office egyik kulcskérdése (lenne) a munka és a szabadidő határainak világos kijelölése és tiszteletben tartása.
