Pávaféllábon

Ha hallgatnak az EU döntéshozói az Európai Stabilitási Kezdeményezés (ESI) javaslatára, akkor az uniós alapszerződés 19-es cikkelyének következő mondataira fűzik fel a jogállamiság klubon belüli védelmét: „Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a szerződések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.” Az ESI érvelése szerint az országok csatlakozásukkal vállalták, hogy azokon a területeken, amelyeken lemondtak szuverenitásuk egy részéről, létezik olyan egységes jogi keret, amelynek betartatását a tagállami igazságszolgáltatás feladataként ismerték el, és amelynek legfelső jogi értelmezését a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága adja. Ebből szerintük következik, hogy minden kormányzati beavatkozás a tagállami bíróságok függetlenségébe sérti az alapszerződést, és hogy szankcionálni lehet, ha bármely kormány megtagadja az EUB döntésében foglaltak végrehajtását – ahogy a magyar kormány tette a menekültelosztási kvótáról szóló döntés megtámadását követően. Újabban a lengyel kormány az, amely visszaél azzal, hogy az EUB képtelen döntéseinek végrehajtását kikényszeríteni. Az ESI javaslatának legnagyobb erőssége, hogy politikai döntéstől és kormányzati játszmáktól független mechanizmust alkotna, amelynek során mindenki számára hozzáférhető a jogi képviselet, az EUB pedig precedensek során megalkotja, hogy pontosan mit is ért védendő jogállami értéken. Egyébként maga a Fidesz is úgy érvelt az elmúlt hónapokban, hogy pártatlan döntnökök kellenek. A 19-es cikkely szerinti eljárások ellen nehezen tudnának érvelni.