Sally Rooney: Baráti beszélgetések

Nemzedéke egyik legünnepeltebb szépírója az 1991-ben született, kétkötetes Sally Rooney. A hangos nemzetközi hírverést jóval inkább igazolja a debütáns Baráti beszélgetések, mint az ezzel rokon vonásokat mutató, 2018-as Normális emberek. Az ír szerző egy Frank O’Hara-versből idéz 2017-es könyve mottójául: „Válság idején újra meg újra el kell döntenünk, kit szeretünk.” A 21 éves bölcsész narrátor, a költő Frances ifjonti életének hat hónapja azt igazolja, hogy sem ő, sem a számára fontos személyek nem tudnak és/vagy nem akarnak választani, dönteni. Az identitás- és fejlődésregény két fiatal nő és egy kvázi házasságban élő pár morbiditástól sem mentes viszonyrendszerén keresztül mutatja be a magánkapcsolatok bonyolultságát, amelynek meghatározó eleme a manipuláció, az irányításra-dominanciára törekvés, az önbizalomhiányból is fakadó hatalomvágy. Ez és az artikulálatlan érzelmek, az elhibázott kommunikáció, a rögeszmés önelemzés, a feldolgozatlan traumák, a játszmák okozzák, súlyosbítják a krízishelyzeteket. A szerelmi sokszögtörténet könnyed, néhol melodramatikus hangneme az igényes lektűröket idézheti, miközben mély és főleg összetett dolgokról beszél. Társadalmi tabukat érint (testképzavar, alkoholizmus, depresszió, másság, endometriózis), és éretten szól a szexualitásról mint függőségről is. A tükröt tartó, olvasmányos mű élvezetes, bátor, érzelemgazdag, intellektuális. Elevenebb és derűlátóbb a mesterkélten dekadens, búbánatos második sikerregénynél, amennyiben optimista állítás, hogy a krónikus válság módot adhat a változ(tat)ásra.