Jószomszédiviszony

A Vénuszon az átlaghőmérséklet a szén-­dioxidból álló légkör miatti extrém üvegházhatás következtében több mint 450 Celsius-fok. Bár a két bolygó mérete és gravitációs ereje közel azonos, az ottani légnyomás a földinek a kilencvenszerese, ami palacsintavulkánokat alakít ki a felszínen, mert az atmoszféra lelapítja a kitörő lávát. Az égből kénes csapadék esik, amely el sem éri a felszínt, visszapárolog és savas felhőkké alakul. A posztapokaliptikus kép akár még a klímaváltozás utáni földi állapotokat is előrevetíthetné, de bolygónkon a helyzet azért még a merészebb tudományos forgatókönyvek szerint sem lesz ennyire vészes.

Egyes tudósok megemlítik, hogy a Vénuszon egykor valóban hasonló körülmények uralkodhattak, mint a bolygónkon, a felszínt pedig gazdagon borították tengerek. Majd ismeretlen okból a hőmérséklet nőni kezdett, a víz elpárolgott a felszínről, a vastag vízgőzréteg pedig hozzájárult ahhoz, hogy a felszín felperzselődjön és kialakuljanak a ma ismert viszonyok.

A Vénusz felszíne valóban lakhatatlan, ám a légkör 50–60 kilométeres magasságában már élhetőbb körülmények uralkodnak, igaz, meglehetősen kénsavas környezetben, de megtalálhatók vízcseppek. A más életformák utáni kutatások fókuszában pedig a víz áll, éteri varázsvesszőikkel a kutatók annak jelenlétét keresik minden planétán.